Századok – 2005

KÖZLEMÉNYEK - Deák Ágnes: „Kiegyenlítési programm-kovácsaink"; 1861-1865 695

696 DEÁK ÁGNES koncepciót, s azt egyszerűen készen átvették a Deákot támogató politikai erők? írásunkban erre keressük a választ.4 Első pillantásra talán meglepő lehet a röpiratírási dömping ténye, hiszen az 1860-186l-es rövid alkotmányos időszak publicisztikai, megyei-városi önkormányzati testületi vitái, majd az országgyűlés bőven nyújtott alkalmat a politikai elképzelések kifejtésére, kiérlelésére, s az országgyűlés feloszlatása 1861. augusztus 22-én jelezte: zsákutcába jutott a párbeszéd kísérlete a magyar politikai elit, az uralkodó és az ausztriai politikai elit között. Az uralkodói feloszlató leirat azonban nyitva hagyta egy rövid időn belőli újabb országgyűlés lehetőségét: „...egy uj országgyűlésnek a lehetőséghez képest hat hónap leforgása alatti összehívását Magunknak föntartván" - szóltak a később sokat idézett sorok. S bár a feloszlatást követő hónapok eseményei nem a politikai konszolidáció irányába mutattak, s az 1861. július 18-án kinevezett Forgách Antal gróf, magyar kancellár végül „kivételes rendszabályok" életbe léptetését ajánlotta, melynek nyomán november 5-én az uralkodó feloszlatta az önkormányzati testületeket Magyarországon, s katonai bíráskodást vezetett be a sajtó- és politikai bűncselekményekre, ez utóbbi rendelete is leszögezte, hogy a rend helyreállítása után „a még függőben levő kérdések alkotmányos uton" oldassanak meg. Ráadásul a leirat csak az 1860. októberi diplomát említette meg, miközben egy szót sem ejtett az 1861. februári pátensről, ami további reményeket kelthetett: „...rendithetlen szándékom, mult évi okt. 20-kán kelt diplomám erejénél fogva, Magyarországom alkotmánya, jogai és kiváltságai, országgyűlése törvényhatósági intézményeinek helyreállítása tekintetében adott engedményeket jövendőben is egész épségükben és sértetlenül fönntartani."5 S ezt követően is, úgy tűnik, a provizórium első éveiben maga az uralkodó valóban igyekezett (volna) siettetni a politikai konszolidációt, míg a birodalmi kormányzat magyar ügyekért felelős politikusai, mindenekelőtt Forgách kancellár és Esterházy Mór gróf tárca nélküli miniszter néhány évnyi provizórium fenntartására készültek, hogy „a közvélemény tisztuljon s a nemzet országgyűlés-képes legyen".6 1861 őszén még a Deák Ferenc körül csoportosuló politikusok között is akadtak, akik reménykedtek egy esetleges új országgyűlésben, Lónyay Menyhért például naplójában leírja, hogy a sokszor megalapozatlanul is nagy reményeket tápláló Eötvös József báró úgy véli, Anton Schmerling államminiszter, a birodalmi alkotmányos centralizáció legfőbb mentora hamarosan meg fog bukni, s már most el kellene készíteni minden fontos tárgyban a javaslatokat a következő országgyűlésre. A rákövetkező év januárjában azonban már Lónyay feljegyezte: Deáknak nincsenek reményei, bár Eötvös újra reménykedik - teszi 4 Minden bizonnyal hatottak persze a magyarországi közgondolkodásra bizonyos mértékben a birodalom másik felén megjelent közvetítő röpiratok is, ha más úton nem, a magyarországi sajtó ismertetésein és kritikáin keresztül, ezek elemzésére azonban ez alkalommal nem vállalkozunk. 5 Ferenc József leirata, Bécs 1861. aug. 21., és Ferenc József kézirata Forgách Antal grófhoz, Bécs 1861. nov. 5. Közli: Pesti Napló (a továbbiakban: PN) 12. évf. 192-3458. sz., 257-3523. sz. (1861. aug. 23., nov. 8.). 6 Csengery Antal levele bátyjához, Pest 1863. febr. 9. Csengery Antal hátrahagyott iratai és feljegyzései. Közzétette Dr. Csengery Lóránt. Budapest 1928. (a továbbiakban: CSAHI) 490. Vö. Josef Redlich: Das österreichische Staats- und Reichsproblem. Bd. 2. Leipzig 1920. 292-335.