Századok – 2005

KÖZLEMÉNYEK - Fenyő István: Eötvös József és az osztrák Staatsschrift 683

Fenyő István: EÖTVÖS JÓZSEF ÉS AZ OSZTRÁK STAATSSCHRIFT Az 1848-as forradalom Magyarországon az év késő nyarán, kora őszén válságba jutott. A horvátok és a szerbek támadást indítottak a magyar csapatok ellen. 1848. augusztus 27-én elkészült az osztrák kormány hírhedt emlékirata, a Staatsschrift, s ehhez négy nappal később az uralkodó, V Ferdinánd támogató kísérőlevelet mellékelt István főherceg nádor számára. Az emlékirat szakítást jelentett az áprilisi törvényekkel, felszámolta Magyarország önállóságát, elítélte a Batthyány-kormány egész tevékenységét. Kinyilvánította, hogy a Pragmatica Sanctiónak a legfelsőbb kormányzás egysége, az összes pénzügy együttes intézése, a hadsereg egységes kezelése és vezetése az értelme. Elmarasztalta a magyar minisztériumot azért, mert kiterjesztette az ország önállóságát a kereskedelemre, a közmunkákra, a hadügyi és a pénzügyi tárcákra is, anélkül hogy a Monarchia többi tartományaival való viszonyt figyelembe vette volna, jóllehet e tartományoknak már március 15-én alkotmány „adatott". A Staatst schrift szerint a nádori teljhatalom is ellentétben áll a korona egységével. Nehezményezte továbbá, hogy a határőrvidéket törvény nélkül rendelték a ma-i gyar honvédelmi minisztérium alá. A had- és pénzügyek terén a magyar mi, nisztérium szerinte különszakadt a birodalomtól. Felrótta a magyar pénzügyminisztériumnak, hogy az osztrák nemzeti bank szabadalmának ellenére 121/2 millió forint papírpénzt bocsátott ki, ugyanakkor az összes államadósság egy részének átvételére semmit sem tett. Az emlékirat külön nehezményezi azt is, hogy Batthyányék követeket küldtek Frankfurtba, mivel ez annak a jele, hogy a közös érdekű minisztériumból a magyarok külügyminisztériumot akartak csinálni. A királyi kísérőlevél pedig arra utasítja magyar kormányt;, hogy illetékes tisztségviselői mielőbb jöjjenek Bécsbe közösügyi tárgyalásokra - azaz a legfőbb hatalom átadására. Mindezt nem lehetett félreérteni. Az emlékirat a szeptember 3-áról 4-ére virradó éjjel megérkezett Budára, s Eötvös — minisztertársaihoz hasonlóan — azonnal átérezte jelentését és jelentőségét. Átlátta, hogy az ország önállóságának ezzel vége, a felelősséget tovább nem vállalhatják. A kormány szeptember 11-én le is mondott. 28-án pedig Lamberg felkoncoltatása a hajóhídon megpecsételte e kiábrándulási folyamatot - másnap Eötvös és Trefort elindultak emigrációjukba. Ε lépésről általában eddig az volt a szakirodalom véleménye, hogy a volt vallás- és közoktatásügyi miniszter és a volt földművelés-, ipari-, kereskedelemügyi államtitkár a hazai politika radikalizálódása miatt hagyták el az országot. Ez részben igaz -, de csak részben. Eötvös egész életében ellenezte a forradal-