Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Semsey Viktória: A portugál sajtó az 1848-49-es magyarországi eseményekről 659
676 SEMSEY VIKTÓRIA radhat passzív most az orosz beavatkozással szemben sem. Végül Palmerston szavai arról adnak bizonyságot, hogy Angliának egyelőre Ausztria még a szövetségese, és erről nem szabad elfeldkezni, bár tisztában van azzal, hogy az angol nép szimpátiával tekint a magyarokra. Augusztus 7-én a Revolucao de Septembro az egész negyedik oldalt és az ötödiknek majdnem a felét elfoglaló cikkben elemzi az európai helyzetet, az azzal kapcsolatos hivatalos portugál magatartást és hosszan fejtegeti benne a vezércikk portugál írója a magyar ügyet...." Az emberiség ügyének egyetlen reménye most Magyarország... Magyarország, amely egy sziget a német birodalom közepén." Semmi közös nincs ami a szlávokkal összekapcsolná. És Oroszország, amely egy új barbár invázió megindításával kész kiterjeszti errefelé a hatalmát, egész Európát fenyegeti. Angliának, Palmerstonnal az élen támogatnia kellene a magyarokat, de egyelőre nem teszi. Azonban Magyarország bízik erejében és jogaiban. „A magyar háború a spanyol függetlenségi harc heroikus méreteit látszik elérni." Az angol parlamentet a magyar ügy felkavarja, de az angol külpolitikát jelenleg is a belpolitika tartja fogva. És milyen a portugál magatartás? - teszi fel a cikk végén a kérdést a portugál újságíró. „Portugália a kiváltságos, semleges bíróság, ahol a közömbös tömegek és az elvakult kormányok szemlélik a távolból az Európát újból és újból felkavaró eseményeket." Augusztus 10-én arról értesíti olvasóit a Revolucao de Septembre, hogy az Egyesült Államok is reagált a magyarországi eseményekre: július 4-én , amely a függetlenség napja az USA-ban, Helley biro, a Philadelphia-i gyűlésen „nagy lelkesedéssel beszélt Magyarországról és Kossuth-ról". Kijelentette, hogy az amerikai kormánynak, a józan ész, a patriotizmus és a becsület jegyében - függetlenül attól hogy győz-e a magyar honvédő harc vagy sem - el kellene ismeri a magyar függetlenséget és a jelenlegi magyar kormányt. Az említett sajtóvitát előidéző cikk — mint utaltunk rá — a mérsékelt Estandarte augusztus 14-i számában jelent meg. Hasonlóan a Revolucao de Septembrohoz, az angol parlamenti ülés anyagából idézett, és a magyar eseményeket is kommentálta. Palmerston hozzászólásába beleszőni látszott saját véleményét: „Magyarország felkelését" egy arisztokrata párt által irányított felkelésnek minősítette, amely párt „követeli az ő Magna Carta-jat saját feudális előjogai védelme érdekében". Palmerston és Osborne képviselő hozzászólásában - tette hozzá az Estandarte újságírója - a haladás szó annyit jelent, mint visszalépni időben 9 évszázadot. Magyarország függetlensége az arisztokrácia ügye. A cikk után közvetlenül Palmerston válaszát találjuk, melyet Osborne felszólalására ad: Ausztria az angolok szövetségese, az európai egyensúly egyik legfontosabb eleme. Mivel Európa közepén helyezkedik el, mintegy korlátot képez a keleti invázióval szemben, ezért nagy szerepe van Ausztria integritásának. Ugyanakkor Ausztria már régen nem tagja az európai liberális közösségnek, ezáltal gyengíti azt. Jól látható tehát, hogy a magyar ügy miért az egyike jelenleg a legfontosabbaknak, mert benne az európai egyensúly kérdése vetődik fel. A magyar ügy , a szabadságharc sikere - mondja Palmerston - az egész ország ügye, „Azt hiszem, hogy a nem magyar népek is elfeledkeztek a régi feudális gyűlöletükről..." és így ezen népek nemzeti ügyévé is vált. Palmerston következtetése az angol állásfoglalásról végül így hangzik az Estandarte hasábjain:
