Századok – 2005

KÖZLEMÉNYEK - Semsey Viktória: A portugál sajtó az 1848-49-es magyarországi eseményekről 659

672 SEMSEY VIKTÓRIA bro4 2 . A „Gazeta de Breslau"-ból átvett cikkben (1848. szeptember 20-án) Ma­gyarország lakosságáról, földrajzilag behatárolt nemzetiségi összetételéről, fe­lekezeti eltéréseiről olvashatunk. „Magyarország lakossága sajnos heterogén..." Majd hozzáteszi a lap, hogy „ráadásul alávetett a magyar nemesség széleskörű elnyomásának." Eddig azonban a szlovákok nem mutattak nagy vágyat a füg­getlenség megszerzésére, nem úgy, mint a horvátok és az illírek (szerbek és szlovének). Miután azonban Magyarország politikailag és adminisztratív érte­lemben függetlenedett Ausztriától, a horvátok is ellenállásukat fejezték ki a magyar kormánnyal szemben. Október 21-én a vezércikkben egy rövid szakasz említi a pákozdi csata jelentőségét. Az október 24-i szám első oldalán elsősor­ban a bécsi forradalomról és annak kapcsán a magyar katonai segítségről, a bé­csi udvar reakciójáról és a magyar függetlenségi törekvés újabb lendületéről közölnek cikkeket. Október 30-án a vezércikk szerzője keserűen mondja: „Portugália Európa egyetlen országa, amely a legnagyobb nyugalomban van; ne higgyük azonban, hogy mi vagyunk a föld legjobban kormányzott országa." ...Ezt a gondolatot folytatja a november 2-i vezércikk írója is, amikor úgy fogalmaz, hogy 1848-ban a portugál nyugodtság a török és az orosz — elmaradottságot takaró — nyuga­lomhoz hasonlítható. Valójában a portugál nyugalom és rend forrása a „a zsar­nokság vagy a kimerültség". A zsarnoknság a kormány, a kimerültség a nép ré­széről értendő. Kemény hangon folytatódik a bírálat: „Béke és rend van az or­szágban, de nincs jó kormány és szabadság... A csendben elhangzó panaszok nem zavarják a kormányt... amelynek célja nem a kormányzás, hanem hatalmá­nak fenntartása." A november 15-i szám első oldalán még pesszimistább a vezércikk monda­nivalója, amikor a portugál helyzetet az európai forradalmi változásokhoz mé­ri:..." Mivel Euirópa, a forradalom ösvényén nem várja be a lassan piszmogó né­peket, mivel az (új) eszmék megelőzik a mi értelmiségünk elkésett mozgalma­it,... a népek haladásának körmenetében annyira lemaradunk, hogy már nem lesz időnk hozzájuk igazítani megkésett lépéseinket..." A december 9-i számban azt olvashatjuk, hogy a magyarok erőik újra ren­dezésével, seregeik újjászervezésével foglalkoznak és „a németek és szlávok je­lenleg rokonszenveznek a magyarokkal; a korábbi nemzetiségi ellentétek el­tűnnek: a székelyek készek arra, hogy együttműködjenek a magyarokkal és várható, hogy a szerbek is szövetkeznek mindezekkel a népekkel." A december 15-i számban ezt megerősítő tartalmú cikket találunk, amit a egy frankfurti új­ságból (Gazeta des Portes) vettek át : „A magyaroknak nagy számú ellenséggel kell szembenézniük a nemzetek közötti rivalitás és a hatalom-féltés miatt." Ha az osztrák uralkodó megtagadja a szerbek vajdára vonatkozó kérését — teszi hozzá a lap —, akkor az orosz és a török beavatkozástól is tartani kell a zóná­ban. Az oroszok ugyanis támogatják a szerbek kérését, míg velük szemben a tö­rökök a magyarokat támogatnák területi érdekeik miatt. A végén pedig Auszt­ria csak névleges hatalom maradhat majd, mert az igazi hatalom az orosz lesz ezen a vidéken. 42 In. A Revolucao de Septembre, 1848. szeptember 12., B.N.L., Jornaes

Next

/
Thumbnails
Contents