Századok – 2005

KÖZLEMÉNYEK - Semsey Viktória: A portugál sajtó az 1848-49-es magyarországi eseményekről 659

A PORTUGAL SAJTÓ AZ 1848-49-ES MAGYARORSZÁGI ESEMÉNYEKRŐL 663 ban tehát Portugáliát mérsékelt és centralizált liberális monarchiaként kezelhetjük. Az 1846-47-es polgárháború után a portugál társadalmat, politikai szempontból, teljes mértékben a megosztottság jellemezte. A 19 század közepének számos a társadalmi kérdések iránt érdeklődő, liberál-demokrata, „republikánus" portugál gondolkodója volt, akinek intellektuális és politikai eszmevilágát komolyan befolyásolták a korabeli európai események illetve a sajtóban is olvasható ezekkel kapcsolatos vélemények. Természetesen maga a portugál belpolitika és valóság is nagy mértékben hatott véleményük formálódására.1

8 1848 márciusában és májusában Spanyolországban először Madridban majd ezt követően Sevillában egy-egy kis hatósugarú felkelés robbant ki. A februári francia, majd a spanyol események hatására Portugáliában ismét kiújultak az ellentétek a „progresszista" és a konzervatív liberálisok között. Az 1848-as európai események hatására májusban Coimbrában újjászerveződött a „Carbonária Lusitana", titkos társaság. Egyetemi körökben a coimbrai Academia is üdvözölte az „Egyetemes Testvériség" nevében1

9

a párizsi, német, olasz, lengyel és porosz eseményeket. A Carbonária Lusitana, az olasz karbonari mintájára olyan vezetők irányítása mellett működött, akik az európai nacionalista tartalmú 1848-as forradalmaktól is lendületet kaptak. Ennek a forradalmi ideológiájú szervezetnek 1848-ban körülbelül 500 főre emelkedett a létszáma.20 Gazdasági, társadalmi és politikai okokból kapcsolatok alakultak ki a portugál „szeptemberiek" (setembristas)2

1

és a spanyol progresszisták között. Elsősorban szocialista és republikánus eszmék hatására. Részben az angol hegemónia ellen - de Costa Cabrai és Narváez kormányával szemben is - sok értelmiségi és politikus fordult az Ibér Unió gondolata felé, sőt tovább lépve egy európai egyetemes uniót is elképzelhetőnek tartottak a népek testvériségének jegyében. Ké' sőbb, az 1851-ben Portugáliában valószínűleg „technikai okokból" Lisszabonban két napos pihenőt tartó Kossuth beszélt azokkal a portugál liberálisokkal, akik közül nem egy az Ibér Unió (amelynek talán legnépszerűbb formája ebben az időben konföderációt jelentett a két tagállam függetlenségével) gontolatát támogatta. Amikor Kossuth Amerikából visszatért Angliába, Londonban azokkal az emigráns portugál és spanyol politikusokkal beszélhetett, akik ezt az ibér unió gondolatot továbbra is dédelgették. Korábban az emigráció éveit töltötte Londonban a volt spanyol régens, Baldomero Espartero is (1843-1848 között), akinek politikai menedéket adott a londoni önkormányzat. Az ő esetét választották hivatkozási alapnak az angolok, amikor Kossuth angliai tartózkodásának státuszát vitatták meg. (Erről a portugál sajtó 1851-ben írt, jónéhány angol lapra hivatkozva.)22 18

In. Maria M.Tavares Ribeiro: Portugal e a revolucao de 1848, Coimbra, 1990. 331-332. 19

In. M. M.Tavares Ribeiro: A Academia de Coimbra e a situacao política em Portugal nos meados do século XIX., Coimbra, 1991. 320. 20

In. M. M.Tavares Ribeiro: id. mű 323. 21

A Szeptembristák elnevezés eredete: az 1836.szeptemberében győztes forradalomban kapja ezt az elnevezést a portugál 19.századi liberalizmus radikális, baloldali, progresszista ága. A „cartismo"-val szemben használják. Elveik megegyeznek az 1822-es liberális alkotmánnyal, amelyet egy választott parlametn, Cortes szerkesztett. In. Grande Enciclopedia Portuguesa e Brasileira, 28. köt. 570. 22

In. Semsey Viktória: Viagem de Kossuth a Lisboa, História, 2002. 49. sz.Lisboa, 34-42.