Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Semsey Viktória: A portugál sajtó az 1848-49-es magyarországi eseményekről 659
A PORTUGAL SAJTÓ AZ 1848-49-ES MAGYARORSZÁGI ESEMÉNYEKRŐL 661 1843-ban Lisszabonba. Renduffe a portugál kormány megbízásából, kereskedelmi szerződések megkötése céljából járt 1843-ban Közép-Európában. Bécsből küldött 1843. augusztus 19-én kelt levelében, amit Fonseca e Magalhoes9 miniszteri tanácsosnak ír megtudjuk, hogy Linzből Pesten keresztül Pozsonyba ment. Utazása során ilyen képet festett Magyarországról: „Magyarország úgy tűnt nekem, hogy nem hasonlít Európa többi részéhez, óriási szegénységével és óriási gazdagságával, ...nem az alsó osztály (feltehetően a kézművesekre, iparosokra, kereskedőkre gondol itt - S.V) az, amely az ország sorsának jobbra fordításán fáradozik..."1 0 A továbbiakban, a levél második oldalán arról ír, hogy a Diétán a magyar mágnások és a horvátok csatározása figyelhető meg, mert az utóbbiak nem akarják elfogadni a magyar nyelv használatát. Ugyanis a Baltikumtól az Adriáig a szláv nép újjáéledését lehet tapasztalni - tette hozzá Renduffe. Ez a levél azonban csak az úgynevezett magas politikát informálta a magyarországi helyzetről, és csak érintőlegesen. Nem volt elsőrendű feladata a megbízottnak Magyarországról tudósítani. A korabeli Magyarország „megszondázása" 1843-ban azonban már nem esett túl messze időben az 1848-49-es évektől. Az öt évvel későbbi portugál politikus gárdát mindeképpen befolyásolhatta. A század közepén a portugál politikában több olyan személyiséget is találunk, akiknek a neve már a harmincas-negyvenes években felmerült és a továbbiakban tartósan szerepelt. Ilyenek Costa Cabrai 11 és Saldanha12 , hogy a két legfontosabbat említsük az általunk vizsgált időszakban, vagy Rodrigo de Fonseca e Magalhoes, de ide tartozik Renduffe is, aki ugyancsak a portugál külügyek aktív közreműködője volt 1843-56 között. Más tehát a szerepe annak a belső használatra írt jelentésnek, amely ι Renduffe tollából született 1843-ban és nem juthatott el a sajtót olvasó portugál emberekhez, és más azoknak a híreknek, amelyeket a nemzetköri értelemben is megélénkülő és fontossá váló sajtón keresztül olvashattak a portugálok 1848-49-ben. Az 1848/49-es portugál sajtó — igaz, hogy nem Magyarországra küldött tudósítóin keresztül szerezte be híreit — ismertté tette Kossuth nevét, össze-9 Rodrigo da Fonseca e Magalhoes, 1843-ban még csak conselherio de estado (államtanácsos), de 1851-től már miniszterelnök Saldanha restaurációjának első kormányában. 10 Renduffe levele 1843.aug.19. in. Reservados, 21-es Esp. 43-as doboz, Biblioteca Nációnál, Lisszabon. 11 Costa Cabrai, José Bernardo da Silva, (1801-1869) mérsékelt liberális politkus, az 1842-es mérsékelt liberális felkelés vezetője,1842-46 között miniszterelnök, vitatott személyisége a portugál történelemnek. Egyrészt despotikus módszerekkel kormányoz, másrészt reformjainak jelentős haladás köszönhető. 1847-49 között ismét a kormány élére kerül, de egyre kisebb a köre támogatóinak. 1851-ben a Saldanha-féle liberális puccs véget vet hatalmának. In. Portugál Contemporáneo, I., Lisszabon, 1990. Edit. Alfa. Szerk. António Reis, 104. 12 Saldanha, Duque de, (1790-1876), a portugál liberalizmus egyik legkarizmatikusabb személyisége. Politikai és katonai pályafutását nagy ambíció jellemzi. 1835-ben a liberálisok radikális ágához tartozik.Támogatja a „szeptemberieket", de Costa Cabrai híveit is. 1851-től ő lesz az, aki a portugál „Regeneracao" vezetője, amely a megbékélés és reformidőszakot jelent. Mint jelentős konspirátor és katona, valamennyi Portugáliának fontos politikai és katonai akcióban részt vesz élete során. Oliveira Martins neves portugál történész „portugál Cid"-ként emlegeti. In. Portugal Contemporáneo, I., Lisszabon, 1990. Edit.Alfa, Szerk.António Reis, 47.
