Századok – 2005

KÖZLEMÉNYEK - Hermann Róbert: A nagykanizsai képviselőválasztás 1848 júniusában 629

A NAGYKANIZSAI KÉPVISELŐVÁ LASZTÁS 1848 JÚNIUSÁBAN 639 kül az értelmiségiek, ha az adott településen állandó lakásuk volt; végül azok, akik az adott településen már korábban is városi polgárok voltak. A választha­tóság feltétele az volt, hogy az illető betöltse 20. életévét, s „a törvény azon rendeletének, miszerint törvényhozási nyelv egyedül a magyar, megfelelni ké­pes" legyen, azaz tudjon magyarul. A törvény a szűkebb értelemben vett (Erdély nélküli) Magyarország terü­letén 377, Erdély területén 69 képviselő választását rendelte el. Zala megye összesen 9 képviselőt küldhetett, s érdekes módon a törvény kimondottan meg­határozta, hogy az egyik választókerület főhelye Nagykanizsa legyen. (A vá­lasztókerület központjának kijelölés más megyék esetében többnyire csak ak­kor fordult elő, ha szabad királyi városokról vagy más módon önálló jogállású városokról volt szó.) A törvények szentesítése után 20 nappal minden megyében közgyűlést kellett tartani, s ki kellett jelölni a választókerületek főhelyeit, s a megyei kis­gyűlés vagy az alispán által összehívott „küldöttség" előzetes tervezete alapján el kellett fogadni a megye választókerületeinek felosztását. A törvény a válasz­tási ügyek intézésével az egyik alispán vezetése alatt alakítandó, több tagú kö­zépponti választmányt bízott meg azzal, hogy „abban a megyének külön válasz­tókerületei mind képviselve legyenek, s kellő arányban a községeknek elöljárói is részt vegyenek." A választmánynak megválasztatását követően egy héten belül háromtagú küldöttségeket kellett választania a választók összeírására. A választók össze­írásának legalább 21, legfeljebb 30 napon belül meg kellett kezdődnie, s legfel­jebb 14 napig tarthatott. Az egyes küldöttségeknek három példányban névjegy­zéket kellett készíteniük mind a választásra jogosult, a küldöttség előtt megje­lent, mind pedig a magukat választásra jogosultként bejelentő, de a küldöttség által akként el nem fogadott személyekről. Ez utóbbiak a középponti -választ­mányhoz benyújtott folyamodványban kérhették a küldöttség határozatának felülvizsgálatát. A három példány egyikét a választásnál kellett felhasználni, a másodikat a megye levéltárában kellett elhelyezni, a harmadikat pedig meg kellett küldeni a belügyminiszternek. A képviselőválasztás időpontját az or­szággyűlés megnyitása napjának közhírré tétele után a középponti választ­mánynak kellett meghatároznia úgy, hogy a határozat legalább 15 nappal meg­előzze a képviselőválasztást, a képviselőválasztás napja pedig legalább négy héttel az országgyűlés megnyitását. A választások lebonyolítását választókerületenként egy elnök és egy jegy­ző, szükség esetén ezek helyettesei irányították; ezeket a középponti választ­mánynak kellett megválasztania. A választás napján az adott választókerületi főhelyen minden választónak joga volt egy személyt képviselőnek ajánlani. A választáson csak azok szavazhattak, akik szerepeltek az adott választókerület választói névjegyzékében. Ha valamelyik választókerületben csupán egy sze­mélyt ajánlottak, vagy a választók több jelölt közül egynek a megválasztásában „közakarattal összpontosulni látszanak", az elnök az erre vonatkozóan feltett kérdés után az illetőt megválasztott képviselőnek nyilváníthatta; ha viszont legalább 10 választó szavazást kért, azt el kellett rendelnie. A szavazás alkal-

Next

/
Thumbnails
Contents