Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Völgyesi Orsolya: A Széchenyi-Kossuth-vita mellékszíntere: a Pest megyei büntetőeljárási reform ügye 1841-ben 611
A PEST MEGYEI BÜNTETŐELJÁRÁSI REFORM ÜGYE 184 I-BEN 615 Donnernder langer Beifall. Ich rühre mich nicht. Später: an Kossuth, »miért emel oily magasra, hol nem tarthatom fel magamat.«"18 Ugyanezen a közgyűlésen, november 18-án került napirendre ismét a vegyesházasságok ügye. A megye ugyanis még az augusztusi közgyűlésen elhatározta: eljárást indít azok ellen a katolikus papok ellen, akik — az 1791:26. törvénycikkel szembehelyezkedve — nem áldják meg azokat a vegyesházaságokat, ahol a protestáns fél nem ad reverzális. A novemberi közgyűlésen Kopácsy József esztergomi érsek november 12-i levelét tárgyalták, amelyben az érsek óvást emelt a megye eljárása ellen. Széchenyi a következőket jegyezte fel ezzel kapcsolatban. „Congregation; Gemischten [!] Heiraten. Primas Angelegenheit. Sz[ent] Királyi, Kubinyi Ferenc, Kossuth sehr stark. [Die Jugend 'Actio, Actio'] G[eorge] Károlyi und ich einlenkend. Man nahm es gewiss nicht gut auf. Es währte bis 4 3/4. "19 A naplórészlet világosan mutatja, hogy Széchenyi pontosan érzékelte a közte és a Pest megyei ellenzék között fennálló véleménykülönbséget, valamint Kossuth meghatározó befolyását a közgyűlés történéseire. Széchenyi a Pesti Hírlap megindulása után még nagyobb gyanakvással és ellenszenvvel figyelte Kossuth tevékenységét. Deák Ferenchez 1841. február 1-én írt levelében azt tartotta a legveszélyesebbnek, hogy a lap hangvétele meghasonlást okozhat a reformok támogatói között, s ezt különösen károsnak tartotta akkor, amikor a reformok szükségességét egyre szélesebb körben ismerik el: „Nem tudom még, mit teszek — de ha Kossuth más irányt nem veszen, most midőn a nagyobb, vagy legalább igen nagy rész minden koncessziókra kész, és az idő okvetlen elhoz mindent — akkor ne csodálkozzék Ön — ha Széchenyi Istvánt — ki mikor ezeket írja — lehető legnagyobb lelkierőt érez magában — nemsokára elgázolja a közvélemény."20 Kossuth fellépése, a Pesti Hírlap szokatlan hangneme általában is megdöbbentette az ellenzéki arisztokratákat. Egy titkos jelentés szerint Széchenyi többekkel együtt azt feltételezte, hogy Kossuthot a kormányzat fizeti, hogy az arisztokrácia ellen agitáljon, és így elérje, hogy az arisztokraták a kormányra legyenek ráutalva. A gróf tehát elhatározta: beszél a nádorral és az országbíróval, s ha Kossuth lapjának iránya hamarosan nem változik, ő maga ragad tollat a Pesti Hírlapban jelentkező tendencia ellen.21 Széchenyi a Kelet népe megírásával és közzétételével saját népszerűségét is kockára tette, miközben már a reformkori jellemzések is személyiségének egyik alapvonásaként emlegették a „dicsőségre törekvés"-t és a „minden képzeletet felülmúló hiúság"-ot.2 2 A vitairat megjelenése után mind nyilvánvalóbbá vált Széchenyinek és a Kossuth körül összpontosuló Pest megyei ellenzéknek a konfliktusa. Fáy András, aki Széchenyi bizalmasa volt, és aki maga is aktívan részt vett az 1840-es évek elején a Pest megyei politikai küzdelmekben, 1841 szeptemberében azt javasolta, hogy a közgyűléseken elhangzó indítványokról — az elhamarkodott és 18 Széchenyi: Napló V. 422. Az idézet magyar fordítását 1. L. SziVM I. 753. 19 Széchenyi: Napló V 421. 20 Széchenyi István válogatott müvei. Π. kötet (1841-1860). Kiad. Gergely András, Spira György, Sashegyi Oszkár. Szerk. Spira György. Budapest 1991. 8. 21 MOL, Inform. Prot. 1841. febr. 12.; 13. ülés 22 L. Lackó Mihály: Széchenyi lélektani és pszichiátriai ábrázolásának historiográfiájához. In: Uő.: Széchenyi elájul. Pszichotörténeti tanulmányok. Budapest 2001. 70-74.
