Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Völgyesi Orsolya: A Széchenyi-Kossuth-vita mellékszíntere: a Pest megyei büntetőeljárási reform ügye 1841-ben 611
614 VÖLGYESI ORSOLYA renden vannak az ítéletek, a bebörtönzések és a vádak, s nemcsak Pest megyében, de más törvényhatóságokban is. Széchenyi a legfőbb feladatot tehát abban látta, hogy a rendek és az uralkodó közötti bizalmatlanság megszűnjön. Nem utolsósorban azért, hogy a nemzet az erejét a jövőben az általa valóban jelentősnek ítélt célokra összpontosíthassa. A gróf beszédét egy Fáy Andrástól kölcsönzött anekdotával zárta, s az abban szereplő példázat segítségével sikerült szándékát megértetni és elfogadtatni a jelenlévőkkel.13 A mérsékelt hangú felirat elfogadását elsősorban Széchenyi fellépésének tulajdonították, a gróf a történteket pedig úgy könyvelte el naplójában, mint Földváry Gábor másodalispán felett aratott személyes győzelmet.1 4 Széchenyi fontosnak tartotta azt is, hogy részt vegyen annak a megyei küldöttség munkájában, amely az 1839-40-es országgyűlésre kidolgozta a követutasítást. A bizottság több indítványa is hozzákapcsolható a gróf nevéhez, ezek közül a legnevezetesebb az ún. minimum-törvény tervezete, mely megtiltotta volna, hogy a törvény kihirdetése után születő nemesi származású gyermekek között felosszák az 50 holdnál kisebb ingatlanörökséget. A javaslat szerint ebben az esetben a birtokot a legidősebb testvér tartotta volna meg, a többiek pedig a rájuk eső rész pénzértékét kapták volna meg.15 A változás valamikor az 1839-40-es országgyűlés befejezése után következett be. Pest megye 1840. június 9-i közgyűlésén a fogságból kiszabadult Kossuth Lajos szájából hangzott el az a szállóigévé vált kijelentés, amely Széchenyit a „legnagyobb magyar" jelzővel ruházta fel. A kontextus, melyben a kijelentés elhangzott, azonban világossá teszi, hogy Széchenyi miért fogadta idegenkedve Kossuth dicsérő szavait. Beszédében ugyanis Kossuth saját pályáját azonosította a reformok ügyével, a gróf kezdeményező szerepét pedig csak „egy nagy és fontos térre" korlátozta, s egyúttal finoman érzékeltette: Széchenyi tevékenysége már csupán történeti jelenség. Ugyanakkor Kossuth saját magát úgy mutatta be, mint akivel a meglehetősen heterogén összetételű hallgatóság könnyen azonosulhat, és maga közül valónak érezhet; Széchenyi pozícióját viszont úgy határozta meg, hogy azzal a grófot magasan a jelenlévők fölé helyezte, és ezzel el is távolította tőlük.16 Nem véletlen, hogy amikor aztán Kossuth a megye novemberi közgyűlésén immár más összefüggésben ismételte meg a nevezetes jelzőt,1 7 Széchenyi a következőket jegyezte fel naplójában: „Congregation. Kossuth ergreift eine Gelegenheit, mich den grössten Ungarn zu nennen. 13 A felszólalást 1. Széchenyi: Napló V 146-147. 14 Széchenyi: Napló V 145.; Széchenyinek és Földvárynak a színházépítés körüli, korábbi konfliktusairól 1. Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867). Budapest 2002. 126-137. 15 A követutasítást 1. Galgóczy Károly: Pest, Pilis és Solt törvényesen egyesült megye monographiája. I. Budapest 1876. 159-178. 16 A szituáció részletes elemzését 1. Lackó Mihály: i. in. 17 A Pest megyei közgyűlés november 19-én vitatta meg Fejér megye átiratát; Fejér azt kérte, hogy Pest megye küldje meg a vegyesházasságok ügyében született augusztusi határozatát. Nyáry Pál főjegyző azonban arról értesítette a rendeket, hogy a határozatot még szeptemberben feladták, így az csak a postán veszhetett el. A postahivatal eljárása során kibontakozó vitában szólalt fel Kossuth, aki kijelentette: így az ötvenkét megye - mint ahogy a legnagyobb magyar mondta - ötvenkét külön államot fog alkotni. Gróf Széchenyi István írói és hírlapi vitája Kossuth Lajossal. Kiad. Viszota Gyula. I. rész (1841-1843). Budapest 1927. [a továbbiakban: Széchenyi: Hírlapi vita] 788. Az 1840. nov. 19-i közgyűlésről 1. még KLÖM VII. 660-661.
