Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Gergely András: Általános választójog 1848-ban? (A megyei törvény vitája az utolsó rendi országgyűlésen) 585
604 GERGELY ANDRÁS Kossuthnak azonban nem sikerült végérvényesen maga mellé állítania az alsó táblát. Az április 2-i vita után Széchenyi fel akart lépni ellene, mivel a javaslat demokratizmusa számára elfogadhatatlan volt, az eddigi Kossuth-ellenes felszólalásokat viszont erőtlennek tartotta. „Kossuthnak és Szentkirályinak erősebb töltények kellenek".9 0 Deák és Pázmándy reményei a helyzet megváltoztatására már szétfoszlottak.9 1 Széchenyi az este Batthyányi is hiába próbálta mozgósítani: a miniszterelnök szerint „Kossuth azt csinál, amit akar."9 2 A gróf másnap reggel kereste Kossuthot is, csak nem találta. Pázmándyval viszont összefutott, aki „temetni" akarta Kossuthot, vagyis újabb felszólalásra készült. Széchenyi ezt ellenezte: „támogatnunk kellene", vagyis inkább kompromisszumos javaslatra készült, amelyhez megnyerte Batthyány hozzájárulását.9 3 Az április 3-i délelőtti kerületi ülésen, a vita folytatásakor, óriási közönség, tömött karzatok előtt öten szólaltak fel. Közülük Széchenyi, Pázmándy és Kossuth beszéde volt jelentős. Az első felszólaló Széchenyi István (Moson) volt, aki e sorsdöntő hetekben nem szólalt fel a plenáris vitákon. Most csapongó, de lényegét tekintve nagyon is összefogott beszéddel lépett fel. Szerinte a megyére szüksége van - e téren csatlakozott Kossuth fejtegetéseihez. Az új kormánynak majd „dolgoztatnia kell", de ez csak a megye által történhet. Szerinte viszont általános rendezés e kérdésben most éppen azért nem lehetséges, mivel sokfélék a megyék. Van, ahol ki lehet rekeszteni a nemességet, van ahol ezt nem hagynák. Azonkívül a megyék — mint a vitában elhangzott —jól-rosszul, de már intézkedtek. „A legjobb lenne a dolgot a véletlenre bízni", hagyni a dolgokat, amint alakulnak. Az „amicabilis confusio", amely a megyékben kialakult, igenis fenntartható. „Itt a nemesség, ott a nép lesz túlsúlyban." Később azután belátják a nemesek, hogy nem maradhatnak a megyegyűlésben, képviseltetniük kell magukat. Ami az államélet mellett a másik szempontot, a nemzetiséget illeti, ez valóban a „nemességben concentráltatik". Maradjon tehát a nemesség a megyékben, s „a községek küldjenek képviselőket discretio szerint". Mundus se expediet, a világ végül eligazgatja magát - tette hozzá legvégül.94 Bónis Sámuel (Szabolcs) Kossuth javaslata mellé állott, s a „nemzetiségre" vonatkozó érveket azzal utasította vissza, hogy a parasztságnak, és nem a nemességnek köszönhetjük a magyar nyelv megőrzését. Hunkár Antal (Veszprém) a követeket foglalkoztató érzelmeket szólaltatta meg. „Duzzadt exaltatioval" arról szólt, hogy a nemességtől már minden előjogot elvettek a „vasútsebességgel hozott" törvények. A nemesek kiutasítása a megyegyűlésből csak zavart keltene („vékony helyeslés"). Majd a következő, „paraszt diéta" „talán másképp" fog dönteni. „Erős pisszegés túlnyomó éljenzéssel" fogadta szavait, jelezve a követi kar belső bizonytalanságait.95 90 SZIN 1221. (1848. ápr. 2.) 91 Uo. A „hope dissulotion" tévesen „vérmes reménynek" fordítva. 92 Uo. 93 SZIN 1222. (1848. ápr. 3.) 94 Széchenyi Beszédei, 572-576. 95 NU, 1848. ápr. 8. „E kifejezésnél aristocraticus bűz áradt el a teremben... s én úgy éreztem magam a fönnebbi kifejezés hallatára, mintha egy elévült sír koporsóját nyitották volna föl előttem"
