Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Gergely András: Általános választójog 1848-ban? (A megyei törvény vitája az utolsó rendi országgyűlésen) 585
598 GERGELY ANDRÁS választás rendszerét" és magát a tisztválasztást nyilván rá lehetett volna bízni a legfeljebb négyszáz fős megyei képviseletre. Kossuth azonban nem akart ilyen indirekt választást - más szóval a megyei tisztválasztásnál a szavazók általi közvetlen választásra gondolt! Kossuth idézett szavai mellett hivatkozhatunk a városi kérdés vitájában kifejtett álláspontjára: a városoknál is magukra a választópolgárokra bízta volna a tisztújítást, ott sem akart közvetett választást.61 S ha ehhez hozzátesszük, hogy már évekkel korábban leszögezte: közelíteni akarja a város és a megye önigazgatási rendszerét,62 akkor az autonomikus rendszer logikus és tudatos, a közvetlen demokráciára épülő jövőképét próbálta most Kossuth elérhető közelségbe hozni. Egyelőre csak két rövid, ideiglenes törvénnyel. A rövid tervezeteket szemügyre véve (ld. a Függelék ben) annak legfontosabb elemét, a (férfiakra vonatkozóan) általános választójogot, már többször kiemeltük. (Kossuth legkésőbb 1846-tól az általános választójog híve volt.)6 3 Az „atyai, gazdai, gyámi hatalom" alatt lévők kizárása az országgyűlési választási törvényben is szerepelt, s Európa-szerte elfogadott korlátozás volt, amely keveseket érintett. A törvénytervezet javításaiból kiderül: Kossuth a passzív választójogot illetően csakugyan töprengett az írni-olvasni tudás „műveltségi" cenzusán, s ha hihetünk későbbi felszólalásának, a kisnemesség kiszorulásától félve elhagyta azt.64 A tervezetben a választási korhatár magasabb, mint az országgyűlési (ott 24, itt 20 év), de azonos a városival. A körülbelül nyolcszáz fővel kialakítandó választókerületi beosztás azt jelenti, hogy a legnagyobb megyéktől eltekintve egy körzetből kb. 150 férfi küldött egy képviselőt. Más közelítésben minden faluból egy-két ember (mezővárosokból persze több) lehetett megyei képviselő, akinek persze nem volt szükséges a körzetben laknia, de a megyében kellett választójoggal rendelkeznie. A passzív választójog gyakorlásánál az egyetlen korlátozás: a magyar nyelvismeret. Sem az 1848-as városi törvény, sem az 1870. évi törvényhatósági törvény nem ismer nyelvi korlátozást, s az 1868. évi nemzetiségi törvény kifejezetten megengedi a megyékben több nyelv használatát. Kossuth nacionalizmusa, pragmatizmusa (a nyelvi harcok megelőzése), vagy a törvényhozóknak tett engedmény? - A kérdés alighanem eldönthetetlen. (Kossuth országgyűlésen elhangzott érveinek egy része captatio benevolentiae, a követek megnyerésére szolgál, s nem szolgálhat forrásul Kossuth politikai koncepciójának rekonstruálásakor.) A tervezet utolsó, 7. paragrafusának különös előírását, azt, hogy „a megyék meghallgatása mellett" szabályozza a minisztérium a törvény végrehajtá-61 „Nyíltan kimondom, ha direct választás nem alkalmaztathatik mind a követekre, mind a városi tisztviselőkre nézve, nekem a városi rendezés nem kell; inkább meg nem oldottnak kívánom azt tekinteni, mintsem hogy direct választás nélkül történjék." KLÖM XI. 546-547. (1848. febr. 18.) 62 A városi reform előkészíti a megyeit - mondja egy 1843-as cikkében. Kossuth Lajos: Két ellenvélemény. PH, 1843. ápr. 6.; Kossuth Lajos: Hírlapi czikkeL. id. kiad. 83. 63 Szabad György: Kossuth irányadása. Bp. 2002. 102. - Kossuth 1848. február 18-án jelzi az országgyűlésen, hogy az "általános szavazat felé... lelke óhajtása is lebeg", de azt egyelőre nem látja kivihetőnek. KLÖM XI. 547. 64 KLÖM XI. 724.
