Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Gergely András: Általános választójog 1848-ban? (A megyei törvény vitája az utolsó rendi országgyűlésen) 585
592 GERGELY ANDRÁS es működéséről szóló könyvében Deák István. „Kossuth a megyékre is ki akarta terjeszteni az országos szavazati rendszert" - olvashatjuk előbb a meggyökeresedett álláspontot. „Meglepő módon [Kossuth] ebben a kérdésben vereséget szenvedett. Most, hogy a politikai szükségállapot véget ért [április 2-3-án zajlott a vita - G. Α.], létrejött egy látszólag logikátlan szövetség a konzervatívok, centralisták és a radikálisok között: a konzervatívok a nemesek előjogait akarták menteni, a balszárny pedig a reformok elvetésével próbálta tönkretenni a vármegyéket."34 Sommás és pontos kijelentésével Deák István tabukat döntött: nemcsak arra mutatott rá, hogy többirányúak az ellentétek, hanem arra is, hogy konzervatívok, centralisták, radikálisok is össze tudtak fogni egy-egy kérdésben. Az „összefogásból" csak a progresszió irányában tájékozódó Kossuth marad ki: érezhető ebből a burkolt polémia Spirával. Egyetért e történésszel viszont abban, hogy Kossuth megyereformja a magyar nemzeti hegemónia megteremtését célozta - itt viszont kitapintható a rejtett vita Szabaddal. Az 1848-as megyei viták feltárásakor, mint láttuk, főként az életrajzi írások, Széchenyi- és Kossuth-tanulmányok hoztak újat. (Megjelent az egykorú polémia harmadik jeles résztvevőjének, Pázmándy Dénesnek a biográfiája is, de tárgyunk részletesebb vizsgálatára nem tért ki. A centralisták kollektív életrajza pedig egészében mellőzi ezt a kérdéskört.3 5 ) Áttörést eredményezett viszont egy régóta várt életrajz, Urbán Aladár 1986-ban megjelent Batthyány-biográfiája. Itt olvashatunk először arról, hogy Kossuth megyét illető reformjavaslata a férfiak általános választójogán alapult! Urbán ismerteti a javaslat országgyűlési vitáját, amelynek végén — az életrajzi monográfia követelményeinek megfelelően — Batthyány felszólalására irányul a figyelem: a két kijelölt miniszter (Széchenyi és Kossuth) vitája kormányválsággal fenyeget, ezért egyeztető tanácskozásra van szükség (különben az egyik miniszterjelöltnek vissza kell lépnie). Urbán végső értékelésében Szabaddal ért egyet, ám új dimenziót ad a kérdés vizsgálatának, amikor hangsúlyozza: Kossuth nem Széchenyivel, hanem minisztertársaival (Deákkal, Batthyányval is -más miniszter nem volt Pozsonyban) került szembe.3 6 1994-ben Spira György a Századodban, sok más Kossuth-dokumentum között, közzétette Kossuth törvényjavaslatait, de korábbi álláspontján nem változtatott: „a két szöveg nyilvánosságra kerülése után többé nincs miért vitatkozni arról, hogy Kossuth a polgárosodás útjára lépett Magyarországon is fenn akarta-e tartani a magyar nemesi politikusoknak a megyék igazgatásában eddig vitt vezető szerepét".3 7 Annak kifejtése viszont elmaradt, hogy az általános választójog miként szolgálhat a nemesi uralom fenntartásának eszközéül... 34 Deák István: Kossuth Lajos és a magyarok 1848-49-ben. Bp. 1979. (Második, változatlan szövegű magyar nyelvű kiadása: uő: A törvényes forradalom. Kossuth Lajos és a magyarok 1848-49-ben. Bp 1983.) 114. 35 Götz Mavius: Dénes von Pázmándy der jüngere. Ein Beitrag zur Geschichte des Parlamentarismus in Ungarn. (Studia Hungarica 26.) München, 1986.; Fenyő István: A centralisták. Egy liberális csoport a reformkori Magyarországon. Bp. 1997.; uő: A centralisták az 1848-as forradalomban. Bp. 2003. 36 Urbán Aladár: Batthyány Lajos miniszterelnöksége. Bp. 1986. 206-212. ill. 773. 3' Spira György: Kossuth hagyatékából. Századok, 1994. 5. sz. 889. (A törvényjavaslatokat a 2. sz. dokumentum teszi közzé, Kossuth javításainak feltüntetése nélkül. Uo. 894-896.)
