Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Gergely András: Általános választójog 1848-ban? (A megyei törvény vitája az utolsó rendi országgyűlésen) 585
ÁLTALÁNOS VÁLASZTÓJOG 1848-BAN? 591 volt Széchenyinél és Kossuthnál, s egyszersmind indokoltan hívta fel a figyelmet egy új szempontra, amelynek értelmezésével valóban nem foglalkozott a történetírás: arra, hogy a megyei tisztújítások elhalasztását kimondó 1848-as törvény (XVII. t. c.) Kossuth kezdeményezése volt, s azt Széchenyi sem kifogásolta. Bizonyítéknak tekintette e törvény nyomán, hogy Kossuth „a megyék tényleges irányítását... a megyei nemesség képviselőinek a kezében óhajtotta látni ezután is, akár Széchenyi".29 Időközben az 1848:XVI. tc. egy egészen új értelmezést is kapott: George Barany, az Egyesült Államokban élt történész szerint a törvény nem más, mint a centralisták győzelme.3 0 A Habsburgermonarchie 1848-1918. c. reprezentatív osztrák sorozatban publikált különös álláspontja azonban nem került be a történész-diskurzusba. A kuriozitások sorában említhetjük még azt a jogtörténészt, aki szerint „Kossuth nagyobb súlyt fektetett a megyékre, mint a márciusi és áprilisi összes szép napok vívmányaira".31 Szabad György egy, az áprilisi törvényeket elemző előadásában (1973), majd 1977-ben megjelent Kossuth-monográfiájában az 1848-as megye-vitát minden eddiginél mélyebb ellentéteken alapulóként láttatta és egyszersmind igen nagyjelentőségűként mutatta be. Élesen bírálta a létrejött kompromisszumot, az 1848. évi megyetörvényt, amelyet megalkotói bár ideiglenesnek tartottak, mégis messzire kiható érvénnyel meghatározta a magyar helyhatóságok fejlődését. A „felemás reform", Kossuth eredeti javaslatának „félresiklatása" súlyos „társadalom- és nemzetiségpolitikai következményekkel járt". A törvény ugyanis Jórészt továbbéltette a nemesség megyei előjogait". „Itt egy jelentős feudális maradvány épült be a polgári államszerkezetbe."3 2 Határozottan elítélő, s így az eredeti Kossuth-féle tervezetet ezáltal még jobban kiemelő, az egész vitát valódi alternatívaként méltató álláspontját szigorú értékítéletével együtt („feudális maradvány") negyed század múltán, 2002-ben megjelent Kossuth-könyvében is megismételte.33 Az előbbieknél sokkal rövidebben, csak néhány sor erejéig, de egy nagyon fontos, lényeget érintő bekezdésben említette a megyekérdést Kossuth 1848-49-29 Spira György: A honti álorcásdi [1983.] In: uő: Jottányit se a negyvennyolcból! Bp. 1989. 120-121. Spira egy korábbi, 1973-as előadásában is hangoztatta tézisét: szerinte 1848-ban valamennyi megyerendezési terv a nemesi hegemónia fenntartását célozta: Spira György: A magyar negyvennyolc jobb megértését keresve. In: uő: A negyvennyolcas nemzedék nyomában. Bp. 1973. 9-43., ill. uő: Negyvennyolc mai szemmel. In: A negyvennyolcas forradalom kérdései. (Szerk.: Spira György) Bp. 1976. 17-48.; harmadik kiadása: uő: Negyvennyolc a nézetek kereszttüzében. In: uő: Jottányit se a negyvennyolcból! Bp. 1989. 321-356. 30 „Schienen die Zentralisten die Oberhand in der Formulierung der GA XVI. und XVII. Gewonnen zu haben." George Barany: Ungarns Verwaltung 1848-1918. In: Die Habsburgermonarchie II. Verwaltung und Rechtswesen. Wien, 1975. 330. 31 Antalffy György: Szalay László, a reformkor politikai gondolkodója. Bp. 1983. 146. (A könyv a megye-vitát ugyanakkor még csak nem is említi!) 32 Szabad György: A polgári átalakulás megalapozása 1848-49-ben. [1973.] In: A negyvennyolcas forradalom kérdései. (Szerk.: Spira György) Bp. 1976. 61.; Szabad György: Kossuth Lajos politikai pályája ismert és ismeretlen megnyilatkozásai tükrében. Bp. 1977. 121-122. 33 Szabad György: Kossuth irányadása. Bp. 2002. 120-122. A „feudális maradvány" kifejezés nem annyira a rendi államszerkezetre vonatkozik — akkor „rendi maradványt" kellett volna mondania —, hanem a törvény társadalmi tartalmára.
