Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Gergely András: Általános választójog 1848-ban? (A megyei törvény vitája az utolsó rendi országgyűlésen) 585
590 GERGELY ANDRÁS a „capacitások" kijelölése — vagyis általános maradt a választójog. Legvégül pedig Kossuth kompromisszumként ajánlja fel, hogy esetleg elfogadná az országgyűlési cenzust - s ebből végképp nyilvánvaló, hogy nem ez volt eredeti elképzelése.24 A historiográfiai-forráskiadási problémák közé tartozik még, hogy Barta nem vette fel kiadásába Kossuth törvénytervezeteit. Mindezek, és talán a korabeli erőszakolt sietség (közeledett Kossuth születésének 150. évfordulója) vezethetett ahhoz, hogy az 1848-as megyerendezési tervek és viták tisztázása elmaradt, s továbbra is túlságosan tág értelmezési mezőt kapott. (Bár Kossuth beszédeinek figyelmes olvasója az előbbiekből kiolvashatta, hogy nem az országgyűlési választójogon alapuló megyei képviseletre gondol.) Spira György a Magyarország története egyetemi tankönyv vonatkozó fejezetében, ill. 1959-ben megjelent 1848-49-es szintézisében nem részletezte az áprilisi törvények megszületését, de külön alfejezetet szentelt „a törvények hiányosságai" bemutatásának. Ezek között viszont — érdekes módon — nem említi fel az ideiglenes, számos társadalmi-politikai problémát okozó megyei törvényt, az 1848:XVI. tc.-t.25 1960-ban íródott, 1964-ben megjelent, az 1848-as Széchenyiről szóló könyvében viszont Spira volt az első, aki a vitát az addig publikált Széchenyi, Kossuth beszédek és szövegek nyomán összefoglalta.2 6 Új megközelítését adta a vitának. Szerinte Széchenyi és Kossuth lényegében ugyanazt akarta: mindketten a nemesi hegemónia fenntartásán buzgólkodtak, csakhogy ennek elérésére eltérő taktikai eszközöket vettek igénybe. Végül Spira szerint „elvtelen kompromisszum" születik, az 1848:XVI. tc., amely senkit sem elégít ki. (Spira az országgyűlési választójogon alapulónak gondolja Kossuth megyei képviseleti javaslatát.) Varga János 1971-ben, az 1848-as jobbágyfelszabadításról szóló alapvető monográfiájában szögezte le, hogy Kossuth és a diéta balszárnya „a feudális maradványok és a demokratikus szabadságjogok ügyében nem egyszer a'diéta nemesi szellemű többségének volt kénytelen engedni".2 7 Kossuth tehát nem diktált úgy az országgyűlésnek, mint ahogy korábban állították. A szerző műve egy hosszabb lábjegyzetében ismertette a megyekérdés körüli vitát, s azt a demokratikus municipalisták — centralisták — konzervatív municipalisták háromszögében helyezte el. Vitába szállott Spira megállapításával, „elfogadhatatlannak" tartotta azt a nézetet, hogy Kossuth és Széchenyi álláspontja között (társadalmi implikációit tekintve) nem volt lényeges különbség.28 Mindezzel megkezdődött a lábjegyzetek háborúja. Spira egy 1848-al foglalkozó tanulmányának lábjegyzetében válaszolt. Véleményét legalábbis annyiban fenntartotta, hogy a nemzeti-nemzetiségi szempont figyelembe vétele közös 24 KLÖM XI. 724-725. 25 Spira György: A magyar forradalom 1848-49-ben. Bp. 1959. 121-123.; uő: Magyarország története 1848-49-ben. In: Magyarország története 1790-1849. Egyetemi tankönyv III. (Szerk.: Mérei Gyula és Spira György) [1961.] Bp. 19752. 403-405. 26 Spira György: 1848 Széchenyije és Széchenyi 1848-a. Bp. 1964. 109-113.; főszövegének változatlan kiadása: uő: Széchenyi a 48-as forradalomban. Bp. 1979. 82-86. 27 Varga János: A jobbágyfelszabadítás kivívása 1848-ban. Bp. 1971. 337. 28 Uo. 338. (Varga is az országgyűlési választójogon alapulónak tartja Kossuth javaslatát.)
