Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Gergely András: Általános választójog 1848-ban? (A megyei törvény vitája az utolsó rendi országgyűlésen) 585
ÁLTALÁNOS VÁLASZTÓJOG 1848-BAN? 589 tán a korabeli vita és elutasítás oly heves. De miért tévedett Barta István? A legvalószínűbb, hogy Kossuth 1891-es visszaemlékezésére hagyatkozott, amelyet fel is vett a források sorába (ha szövegét nem is közölte újra).1 8 Továbbá hivatkozott ugyan Kossuth eredeti törvénytervezetére, de annak jelzete sajnos téves: a megadott levéltári jelzet alatt nem az eredeti, első tervezet, hanem Kossuth későbbi, a kimunkált kompromisszum nyomán készült munkálata található.1 9 A legérdekesebb azonban az a dologban, hogy Kossuth Barta által közölt egykorú beszédei maguk is alkalmat adtak a téves értelmezésre! A szónok azon mondatát, hogy „a választásokra., adatott... a (választóljog qualificatio mellett" Barta úgy értette, mintha az Kossuth saját indítványára, a helyhatósági választójogra vonatkozna, pedig Kossuth itt az országgyűlési választójogról beszélt, s azt éppen szembeállította a megyei általános választójoggal.20 Félrevezető lehetett az is, hogy Kossuth a 'suffrage universell' ellen beszél, amely szó szerint 'általános választójogot' jelent ugyan, de ebben a vitában a szónokok a közvetlen demokráciára, mindenki jelenlétére értették. Kossuth is erre gondolt, hiszen a „suffrage universell" kapcsán Pestre és Barsra hivatkozik, ahol e napokban minden felnőtt férfi lakos megyegyűlési tanácskozási-szavazási jogot kapott, továbbá Spártára, amely ugyancsak közvetlen demokráciájáról volt nevezetes.21 Historiográfiai szempontból érdekesebb, hogy a közölt Kossuth-beszédekben ugyanakkor benne vannak azok az elemek is, amelyek segítségével mégis csak megállapítható, hogy Kossuth megyei képviseleti indítványa az általános választójogon alapul! A „nép milliói alapján" akarja megteremteni a helyhatósági rendszert - jelenti be előre, még március 28-án.2 2 Márpedig országgyűlési (cenzusos) választójoga 1848-ban legfeljebb egymillió embernek lehetett.2 3 „Milliókat" csak a felnőtt férfiak tehettek ki, még ők sem lehettek sokkal többen, mint három milliónyian. (Kossuth ekkor — március 28-án — ki is mondja, hogy a „legtágabb bázison" akarja megadni a választójogot.) Amikor pedig — immár a kérdés vitájakor — arról beszél, hogy senki az ő javaslata által jogokat nem veszít, nyilvánvaló, hogy csak az általános választójogról lehet szó, hiszen ebből következően marad meg minden nemesnek a választójoga - a kijelentésnek másként nincs értelme. Az április 3-i vita vége felé Kossuth elmondja, hogy korábban gondolt az írni-olvasni tudás „műveltségi" cenzusának alkalmazására — de ez éppen a nemesség jó részét is kívül rekesztette volna, s ezért maradt el 18 Kossuth Lajos Összes Munkái XI. Kossuth Lajos az utolsó rendi országgyűlésen. (S. a. r. Barta István) Bp. 1951. (A továbbiakban: KLÖM XI.) 728. 19 Két helyen is téves az eredeti tervezetre vonatkozó levéltári utalás: KLÖM XI. 597., 717. 20 Uo. 719. Barta jegyzetelése mutatja a félreértést. 21 Uo. 719. 22 Uo. 697. 23 Az újabb számítások szerint az országgyűlési választójog alapján összeírtak aránya Magyarországon 7% körül járt, a választójogosultak száma ennél nyilván magasabb volt: Ruszoly József: A hazai választási statisztika kezdetei. In: Studia in honorem Roberti Horváth septugienarii (Acta Jur. et Pol. Szegediensis Tom. XXXVI.). Szeged, 1986. 247-249. Erdélyben magasabb lett a választói cenzus (a lakosság kb. 2,5%-a érte el), ezt persze nem lehetett tudni előre, nem is szólva a Jellacic által oktrojált horvátországi választójogról (2-2,5%).
