Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Gergely András: Általános választójog 1848-ban? (A megyei törvény vitája az utolsó rendi országgyűlésen) 585
588 GERGELY ANDRÁS dőségbe süllyedt, majd az európai események hatása alatt villámgyorsasággal eddig nem tapasztalt magasságba emelkedett, hogy onnan éppoly gyors siklással, majdnem teljesen az előbbi színvonalhoz jusson vissza."1 4 A meghozott megyetörvény, Kossuth kudarca, szinte szimbolikus magasságba emelkedik: egy villanásnyi időre az országgyűlés magas nívót ér el, de már az országgyűlés végnapjaiban hanyatlás kezdődik, visszaesés a régi színvonalra. Ε változásnak „hőse és 'vezetett' vezetője" pedig Kossuth Lajos - tudjuk meg a fejezet záró mondatából, vagyis Kossuth ugyan a konkrét helyzetet illetően dicséretet érdemelt Szabótól, de mivel követi a hanyatlás folyamatát, nem lép ki abból, ő is csak a pillanatnyi felemelkedés (kicsit később visszahanyatló) embere. A kép túlbonyolított, de mesterien túlbonyolított. Az eddig az 1848-as történetírásban inkább mellőzött megyekérdés szinte paradigmatikus jelentőségűvé válik. 1921-ben döblingi iratai között megjelentek Széchenyi ezen kérdéskörre is fontos részleteket hozó 1848-as naplói1 5 , majd harmadszor is kiadták Kossuth e tárgyú visszaemlékezéseit. A két háború közötti korszak nagy szintézisének elkészítője, Szekfű Gyula, rendületlenül kitartott Kemény Zsigmond képlete mellett: március 3-tól „az alsó tábla., újból Kossuth szónoki varázsa alá kerül, s indítványait a pillanat hatása alatt egyhangúlag üdvözli... a rendi tárgyalások bonyolult mechanizmusa olykép egyszerűsödik, hogy Kossuth javasol és a ház elfogadja".16 A kognitív disszonancia elkerülése érdekében a megyék átalakításáról folytatott vitát Szekfű nem ismerteti, csak az elfogadott törvényről tesz említést. Supka Géza népszerű, töredezett, de időnként részletezőbb 1848-as cikkfüzére, amely 1938-ban jelent meg, nyitja meg a (szerzői lélektan szempontjából) szuverén, s a gyarapodó forrásokkal egyre nehezebben összeegyeztethető álláspontok sorát. Az 1848 április elejei megye-vita kapcsán szögezi le, hogy Kossuth „a leghatározottabban menteni iparkodik a nemesi megye régi előjogait".17 (Supka nyilván nem forrástanulmányok nyomán állít, hanem saját polgári radikális álláspontját ütközteti saját korának megyei viszonyaival.) Amikor 1951-ben Kossuth Összes Munkáinak az utolsó rendi országgyűlés anyagait közreadó XI. kötete megjelent, azt lehetett remélni, hogy az 1848-as megyekérdés, benne Kossuth álláspontja, az egész problémakör ténybeli része tisztázást nyer. A forráskiadvánnyal sok minden egyértelművé vált, minden azonban nem tisztázódott. Kétségtelenné vált Kossuth polgári municipalista álláspontja, ellenfeleinek különböző, konzervatív-municipalista illetve centralista felfogása, de Kossuth alapvető nézeteit illetően az iratok kiadója, Barta István, tévedésben hagyta olvasóját. Barta ugyanis kitartott amellett, hogy Kossuth az országgyűlési cenzuson alapuló népképviseleti rendszert akart (a nemesség előjogainak fenntartása nélkül) bevezetni a megyékben. - Valójában, mint függelékünk közli, Kossuth az általános választójogon alapuló megyei képviseletet javasolt - ezért volt azu-14 Uo. 15 Gróf Széchenyi István döblingi irodalmi hagyatéka I. (S. a. r. Károlyi Árpád) Bp. 1921. 16 Szekß Gyula: Magyar Történet V Bp. é. n. [1936.] 390. 17 Supka Géza: 1848. 1849. Bp. 1985. 117. (A mű 1848-as része először 1938-ban került közlésre.)
