Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Dobszay Tamás: A szabad községek rendezésétől a szerződött községek felszabadításáig. A községek ügye az 1843/44-es országgyűlésen 545
556 DOBSZAY TAMÁS A helyi választójogban a tervezet — a népképviselet elve alapján — csak egyéneket részesített, testületek, céhek stb. csak egyénileg megválasztott tagjaik útján szerezhettek volna befolyást. A választójogra a következő cenzust állapították meg: a keresztény vallású, fekvő tulajdonnal bíró személyek mellett az értelmiségiek és az önálló iparosok élhettek volna vele. Ha a megyék (majd az ő intézkedéseik tapasztalatai alapján az országgyűlés) az egyes községek rendezésekor egyszerűen átvennék a szabad kerületekre megállapított cenzust, akkor ezzel az 1836. évi törvénynél szűkebben mérték volna a személyes politikai jogokat, hacsak a házatlan zsellérek községi szavazati jogáról külön nem intézkednek. Erre vonatkozó határozott szándékról azonban nincs tudomásunk. A községi törvényjavaslatnak látszólag felróható hiányossága — s mint majd látjuk ez lett az egyik fő vitatárgy — a szabad községek fogalmának értelmezése. Amikor Pest megye 1839-ben intézkedni akart a szabadalmas községekről, a megyebeli nagy mezővárosokra gondolt, amelyekben a földesurak már rég nem gyakorolták hatóságukat. A mostani javaslat szó szerint azt célozza, hogy azokat a helységeket, ahol az úrbéri tartozásokat megváltották, „habár az úri hatóság meg nem szűnt is", ne privilégiumok, hanem törvény rendezze. Szentkirályi viszont az indoklásban olyan helységekről beszélt, „melyek magokat a földesúri hatóságtól szabaddá teszik". A két szöveg közti ellentmondás világossá teszi, hogy feladatnak a helyi önkormányzat szabályozását tekintik a váltságszerződést kötött községekben, valamint az ilyen község és a megye kapcsolatának tisztázását, hiszen a rendezés másra nem vonatkozhat. Az ilyen településeket a javaslattevők nem akarták egyenes úri hatalom alatt hagyni, sem pedig rendezésüket a kormányzatnak átengedni. Három esetről van tehát szó: a (pénz)szolgáltatásokkal tartozó mezővárosokról, ahol a földesúri hatalmat nem gyakorolják, a szolgáltatásokkal nem tartozó helységekről, ahol az 1840:VII. értelmében fennmaradt az úri hatalom, végül azokról ahol mind a szolgáltatások, mind a az úri hatóság megszűnt. Utóbbiak esetében 1840 óta kérdéses, vajon törvényes-e egyáltalán a joghatóság alóli szabadulás. A vita során aztán a tartozások alóli szabadulást is igen szélesen értelmezték, s a szabad község fogalmát a szolgáltatásokra vonatkozó részleges, illetve a pénzfizetésre történő megváltást kötött helységekre is kiterjesztették. A fogalmazás pontatlansága tehát — számunkra úgy tűnik — nem törvényalkotói hiba, hanem tudatos lépés volt; célja, hogy nyitva maradjon a szélesebb értelmezés lehetősége, minél több helységet lehessen a törvény hatálya alá érteni, s az előnyök reájuk is kiterjedjenek. Kísérlet az örökváltságolt községek felszabadítására A vita egyik fő témája valóban a szabad községek fogalmának értelmezése lett, a másik pedig a községek megyei képviseletének mértékét illetően alakult ki. Rögtön az első hozzászólók jelezték, hogy „a szabad község eszméje már föltételezi az önhatóság jogát." Mások az 'úri hatóság' kifejezést az úriszékre kívánták szűkíteni.1 5 Végül a bővebb megvitatás, pótutasítások kikérése céljából a tárgyalást elhalasztották. 15 Kovács Ferenc: i. m. 4. k. 426.
