Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Dobszay Tamás: A szabad községek rendezésétől a szerződött községek felszabadításáig. A községek ügye az 1843/44-es országgyűlésen 545
A RENDEZÉSTŐL A FELSZABADÍTÁSIG 551 ban úgy nyilatkozott, hogy szavazattal bírjanak „a kebelbeli királyi városok és rendezett tanáccsal ellátott községek egy-egy küldöttyei."[!] A szabad községek ügye természetesen bekerült a vezérmegye utasításába, amelynek megfogalmazásában maga Kossuth is részt vett. Mivel Pest láthatóan fő kezdeményezője volt a vonatkozó törekvéseknek, a követutasító választmány szövegét kissé hosszabban idézzük: „azon számos szorgalmas részint föld- részint kézműves osztályért, mely az anyagi önállást saját erejével vívta ki magának, t.i. a szabados községekért a törvényhozás ezideig mit sem tőn. Jelen tudósításban ... foglalt érdekegyesítési és assimilatiói elvből önkényt folyónak véljük ennélfogva, figyelve a t. rendeknek 1842-ik évi 4689-ik szám alatt költ határozatára [ez szólt a szabad községeknek adandó politikai jogokról], követ uraknak utasításul adni, hogy a hazában létező szabadalmas községek rendezését indítványozzák, s törvényhozás útján oly állást igyekezzenek azok részére kivívni, miszerint beligazgatási tekintetben képviseleti úton helyhatósági jogokkal ruháztassanak fel, tisztviselőiket az úgy nevezett tanácsnokokkal együtt törvény által megszabandó időkben a király városokra nézve javallott módon alakítandó képviselői testület által újonnan választhassák; ezen megyében századok óta fennálló gyakorlat példájára az illető megyék közgyűléseire képviselőket küldhessenek, s pereik feljebbviteli úton a városi tanácstól egyenesen a megyék törvényszékei elébe terjesztessenek." A javaslat egyszerre kíván tehát intézkedést a községek feletti úri hatalom megszüntetéséről, törvénykezésük rendjéről, és belső rendezésükről a képviseleti elv alapján. A vezérmegye rendezési terveinek átfogó voltára vall az említett pénzügyi javaslatokon kívül az is, ahogy a helyi közterheknek a nemesség általi viseléséről nyilatkozik. A megye, amely eddig is alárendelte a helyi adózás szempontjából a nemeseket a községnek, e viszonyokat — noha magára nézve éppen a nemesi adózás terén nem látott okot az intézkedésre — bizonyára nem véletlenül ajánlotta követei figyelmébe, másrészről viszont tisztában volt azzal is, hogy a községek ügyét átfogó törvénnyel is szabályozni kell majd. Vas megye utasítást készítő választmánya hasonlóképp átfogóan, egyetlen pontban kívánta a megye követeit kötelezni a rendezés kimunkálására: javasolta, hogy az örökváltságolt helységek felett az úri hatóság megszűnjék, lakosai csak a megye hatósága alá tartozzanak, a megyék rendezzék el az ilyen községeknek igazgatását és igazságszolgáltatását, s végül ezek a megyegyűlésen „aránylag küldendő képviselők által" a „tanácskozásban és választásban határozó jogot kapjanak." A közgyűlés határozata azonban az egész pontot kihagyta a végleges utasításból. Figyelemre méltó még Szepes utasítása: a konzervatívok alsótáblai vezéralakját, az említett bizottság munkájában is részt vevő Zsedényit az országgyűlésre küldő megye számos reformhoz adta támogatását. Az egyes területeken mutatkozó reformszándék a politikai szempontok figyelembevételével, a birtokos érdek és a fennálló hatalmi szerkezet kíméletével párosult. Az utasítás, mint láttuk, az örökváltsághoz azzal kapcsolta hozzá az úri hatalom eltörlését, hogy ahhoz a volt földesúrnak immár úgysem fűződik érdeke, az jobbára csak terhet jelentene neki. Ugyanilyen érvek indokolták azt az 1833-ban Deákék ál-
