Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Dobszay Tamás: A szabad községek rendezésétől a szerződött községek felszabadításáig. A községek ügye az 1843/44-es országgyűlésen 545
552 DOBSZAY TAMÁS tal már felvetett, s most Szepes által megismételt javaslatot, hogy a földesúrnak terhes úriszék töröltessék el, vagy mondhasson le róla a megye javára. A felszabadult községek lakóinak politikai jogairól is ilyen óvatosan nyilatkozott megye: „nemzetünk nagy tömegét e legszentebb polgári jog űzésére még éretlennek valljuk,... de miután honunkban most egy új néposztály támad, melly szabad emeberekből, kik magokat örökváltság útján a földes úri függéstől felmenthetik álland, először azt indítványozzuk, hogy az 1840. évi törvény czikkely akképpen çiôdosittassék, miszerint az úri hatóság fennállása eránti záradék eltöröltessék, azután pedig az oly úri hatalom alól tökéletessen felszabadított község, mellynek rendes tanácsa van ... a megyei közgyűlésekre egy-egy tanácskozó és értesítő szavazattal bíró követet, ki mindazonáltal jogtudó és értelmes ember legyen, béküldhessen."11 Az ajánlott kedvezés tehát a községet képviselő honoratiornak is csak tanácskozási jogot ad, és „informativus voksot" [véleménynyilvánító szavazatot] — ahogyan már az előző évszázad egyes felvilágosult elképzeléseiben szerepel —, de a határozathozatalt a megye nemessége nem kívánta megosztani a felszabadult községek népével. Lássunk azonban a községi kérdésben néhány merevebben konzervatív megyei véleményt is. Baranya, a választmányi tag Majláth megyéje nem támogatta a szatmári 12 pontnak a népképviseletről szóló utolsó pontját. Árva megőrzendőnek tartotta legalább a jobbágyok közti polgári ügyekben az úriszék hatóságát. Torna földesuraknak ott is befolyást akart a bírójelölésbe, ahol eddig nem volt, a szatmári 12. pontra pedig kinyilatkoztatta, hogy „a kiváltságtalan néposztályoknak általában véve műveltség alsó fokán állás, földesúri s más fennálló viszonyainak tekintetbe vétele után még idő előtti" a politikai jogok megadása. Esztergom röviden csak úgy nyilatkozott: „az egész népnek a közügyekbe befolyás ezután se adassék," viszont az egyház 1840-ben kifejtett érdekeinek megfelelően el akarta választani a jegyzői és tanítói állást. Kifejezetten konzervatív elvű utasítást fogalmazott Heves megye, amelynek rendjei a kötelező örökváltságot a jobbágy és ura közti hatalmi viszony fenntartása érdekében sem támogatták, „minthogy a javallott megváltás a jobbágyot urátul elkülönözi, megszűnvén azon patriarchális viszony is, melynél fogva a jobbágy megszorult állapotjában ... uránál találta segedelmét". Az ítélkezés és az igazgatás elválasztását ugyan elfogadták, viszont a népképviseletet illetően a megye „mindenkit a maga eddigi gyakorlatában s jogaiban kíván megtartani", a szokásos konzervatív indokkal, miszerint a nép ügyét a megyében a tiszti ügyészek és a rendek, országgyűléseken pedig a megyei követek „pártfogolják". Törvényjavaslat a szabad községekről A városok rendezésével foglalkozó küldöttségnek a községekre vonatkozó javaslatát a választmány jegyzője, a kezdeményező Pest megye követe, Szentkirályi Mór 1844. március 29-én ismertette az országgyűlés alsótáblájának kerü-11 Az örökváltság és az űri hatalom az utasításban: 16. pont, az úriszék eltörlése vagy átruházása: 54. pont, a mezei rendőrségi hatóság jogalanyairól: 17. pont, a politikai jogokról: 34. pont.
