Századok – 2005

TANULMÁNYOK - Dobszay Tamás: A szabad községek rendezésétől a szerződött községek felszabadításáig. A községek ügye az 1843/44-es országgyűlésen 545

A RENDEZÉSTŐL A FELSZABADÍTÁSIG 547 nyesítését — célozta pl. a jegyzők állásának rendezése oly módon, hogy alkalmazásába az uraságnak is befolyást engedtek, előírták továbbá a helyi pénzügyek és kölcsönfelvételek urasági, s ha elmulasztaná, az ő költségén megyei ellenőrzését. A kialakulóban lévő reformellenzék körében a harmincas évek folyamán érlelődött az vélemény, hogy a községrendezés a földesúr-jobbágy viszony keretében nem kivitelezhető, azaz nem lehet sikeres a földesúri hatalom egyes elemeinek korlátozása, sőt megszüntetése nélkül. Felismerték azt is, hogy a jobbágyi függés felszámolásának, a jobbágyfelszabadításnak szintén feltétele az úri hatalom eltörlése, a megyére vagy magára a községre ruházása. Felértékelte a községek problémáját az a tény is, hogy ekkoriban a nem nemes népesség politikai részvételének megadását, a politikai jogok kiterjesztését is a községek megyei képviseletén keresztül látták megoldhatónak. Az egyes megyék által egyenként tett vonatkozó javaslatok mögött azonban nem alakulhatott ki egységes támogatás, a szolgáltatások és a személyes függés szoros kapcsolata miatt pedig az örökváltság nélkül nem sikerülhetett az uradalmi fennhatóság korlátozása sem. Amikor 1840-ben az önkéntes örökváltság felett tanácskozott az országgyűlés, már felmerült, hogy a szolgáltatásokkal együtt az úri hatalom is szűnjön meg, a javaslat könnyebb elfogadtatása végett azonban végül a törvénybe a korlátozó záradék került, amely szerint a földesúri hatóság a megváltakozottak felett sértetlen maradjon. Az 1836-os és az 1840-es úrbéri törvények végrehajtásának tapasztalatai, a jobbágy ság elégedetlensége a törvényekkel és a községek működési zavarai azonban további változtatások szükségességét bizonyították. A jegyzők állása a földesúri beleszólással még bizonytalanabb lett, ami a gördülékeny igazgatást akadályozta. A földesurak egy része a megyére hárítva ebbéli feladatát, továbbra sem teljesítette felügyeleti kötelezettségeit, viszont beleszólt a helyi ügyekbe, ha érdeke úgy kívánta. Az örökváltságolt helységek nehezen fogadták el az úri hatóság fennmaradását, de a jobbágyközségek lakossága is igényt tartott az elöljárók szabad választására és ellenőrzésére, a község nagyobb önállóságára. A nagyobb léptékű reform szükségességének felismerését a politikai élet általános folyamatai is segítették. A törvényhatóságok akadálytalanabb érintkezése, valamint a sajtóban lefolytatott viták alkalmat adtak a szabadabb megyei élet keretei között érlelődő tapasztalatok is megoldási elképzelések ütköztetésére, egységesebb, országos támogatottságú, s így megvalósításra esélyes javaslatok kidolgozására. A szabad községek példája és a liberális reformeszmék a polgári átalakulás és az igazgatás korszerűsítése irányába mutató megoldásokat sugalltak. Az újabb, 1843-as országgyűlésre a reformellenzék — általában, de a községi kérdést illetően is — a korábbinál kiérleltebb reformelképzelésekkel érkezett. A szabad községekről szóló törvény előkészítése Az 1843-as diéta követei előremutató utasításokkal és nagy reményekkel láttak munkához annál is inkább, minthogy a királyi propozíciók is fontos tár-