Századok – 2005

TANULMÁNYOK - Dobszay Tamás: A szabad községek rendezésétől a szerződött községek felszabadításáig. A községek ügye az 1843/44-es országgyűlésen 545

546 DOBSZAY TAMÁS A földesúri hatalom hozzájárult a különben is kialakuló helyi társadalmi különbségek és ellentétek növekedéséhez. Az uraság olyan elöljárókat keresett, akikre akár a lakosok ellenében is számíthatott. Akaratának végrehajtása fejében védte őket a lakosokkal szemben, ha az elöljárók, a helyi elit törekvései olykor a többség érdekeivel ütköztek. A községi igazgatás és pénzügyek patriarchális felügyelete — ha teljesítette egyáltalán az uraság — így éppen nem szolgálta a rendezett pénzkezelést, inkább korrupciót eredményezett, de legalábbis gyanakvást keltett a lakosokban a helyi vezetéssel szemben. A fenti körülmények gátolták a modern állam korszerű igazgatási rendszerének kiépülését is. Az uradalom — beleszólása és közvetlen felügyeleti jogosítványai révén — a maga sajátos érdekeivel a közhatalom és a helyi igazgatás közé ékelődött. Mindaddig nem lehetett hatékony és szakszerű adminisztrációt elvárni, amíg annak személyi feltételeit, az elöljárók kilétét nem a lakosok bizalma vagy az alkalmasság határozták meg, hanem az uraság érdekei, s amíg a helyi vezetők feladatait és díjazását nem az államigazgatás és az önkormányzat igényeihez, a végzett munkához, hanem a jobbágyközség gyakran csekély és korrupció apasztotta erejéhez szabták. S nem működhetett a község optimálisan, amíg hatáskörét, pénzügyeit nem a közhatalom és a lakosság elvárásai, hanem urasági engedmények szabályozták. A kormányzatnak gondot okozott a különféle községek és köztük a jobbágyközségeknek a rendi világhoz és az alávetett állapothoz igazodó jogállásbeli sokfélesége is.2 A reformkorra, a liberalizmus jelentkezésével a jobbágyközség helyzete tarthatatlanná vált. A jobbágy személyi jogit csorbító, alávetettségét — az úriszékkel együtt — megtestesítető földesúri hatóság gyökeresen ellentmondott a személyes szabadság és a jogegyenlőség liberális követelményének. Ha voltak is földesurak, akik visszaélések nélkül gyakorolták jogaikat, és a törvények szándékainak megfelelően teljesítették felügyeleti kötelezettségeiket, az uraságnak a közhatalom rovására érvényesülő anakronisztikus magánhatalma mindenképp ütközött a liberalizmus polgári elveivel. S amíg ez az állapot fennállt, nemigen lehetett gondolni a személyében függő, akaratának szabad kinyilvánításában korlátozott lakosság politikai jogainak megadására sem. Az uraság befolyásának eltörlése tehát elengedhetetlen része volt a jobbágyfelszabadításnak, a személyes polgári jogok biztosításának és a politikai jogok megadásának, vagyis a polgári átalakulásnak. A nehézségeket tapasztalatból ismerő megyei politikusok már a harmincas években megkíséreltek részleges reformokat bevezetni. A rendi gondolkodású többség egyik törekvése arra irányult, hogy amennyire csak a rendiség viszonyai és a földesúr-jobbágy-kapcsolat engedi, egységesítsék a községek viszonyait. Másrészt maguk is szükségesnek látták, hogy ha fennmarad is a földesúr hatalma, legalább kényszerítsék ki a vele járó kötelességeit teljesítését, azaz szorítsák rá az uradalmakat a felügyelet közérdeknek megfelelő gyakorlására. Ezt — az úri hatóság fennmaradását, de az igazgatás érdekeinek egyidejű érvé-2 A fentieken kívül: Szabó István: A parasztfalu önkormányzatának válsága az újkorban. In: Uő: Tanulmányok a magyar parasztság történetéből. Bp., 1948. 265-310., Hajdú Lajos: II. József közigazgatási reformjai Magyarországon. Bp., 1982. 50-67.