Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Orosz István: A kisebb királyi haszonvételek kérdése a reformkorban és 1848-49-ben 515
540 OROSZ ISTVÁN legelők felosztása után a települések többségében azok az uraságok is birtokossá váltak, amelyek korábban nem voltak azok. Az elbecsültetéshez a község (egyszerű) többségi akarata lett volna szükséges, s ennek birtokában a regálék birtokosától barátságos egyezség útján kellett próbálkozni annak megszerzésével. Ha ez nem valósul meg, akkor a javaslat szerint az illető törvényhatóságnak három tagból álló bizottságot kell kiküldeni a „kibecslések s illetőleg kölcsönös kisajátításnak eszközlésére és a czélbavett közösségből származó terhek és hasznok aránykulcsának kidolgozására." Ε bizottság hétévi átlag alapján lett volna köteles kiszámítani, hogy mennyit jövedelmezett az italmérés a földesúrnak, illetve a településnek, s ennek húszszorosát kellett a kisajátítási tőkének tekinteni. Az is a bizottságra hárult, hogy megállapítsa, milyen arány állt fenn a község határában a földesurak és volt jobbágyok birtoka között. Ennek az aránynak megfelelően kellett eldönteni, hogy „egy részről a volt földesúrnak járó kisajátítási summából mennyit fizetnek a volt jobbágyok, s mennyit tartozik ő maga viselni - más részről a volt jobbágyoknak járó kisajátítási summából mennyit fizet ezeknek a földesúr, s mennyit viselnek ők maguk."96 Ε kölcsönös kiegyenlítés nyomán közössé vált borkimérés jövedelmét birtokarányosan kell a jövőben a település földtulajdonosai között felosztani. A korcsmabérleteket árverésen kell használatba adni. Az 1836. évi törvénnyel ellentétben a Deák-féle tervezet sehol sem engedte volna meg a házankénti bormérést. A Kossuth Hírlapjában megjelent javaslathoz képest az igazságügyi miniszter tervezete nem akart kényszerítő törvényt hozni a bormérés esetében. Ott, ahol a község birtokosainak többsége a fenti eljárás során nem kívánja a korcsmáltatási jogot megszerezni, a fennálló helyzet (azaz a megosztott urasági és volt jobbágyi bormérés) továbbra is fennmarad. A megváltást, illetve a kisajátítást azzal is segíteni kívánta a javaslat, hogy a tőke törlesztésére húsz évet engedélyezett, igaz évi 5%-os kamattal terhelve Ez utóbbi esetben azonban a tartozás jelzálog-fedezetét a korcsma jelentette volna. Amint említettük, a bormérés rendszerének átalakításához hasonlóan tervezte a javaslat a mészárszéki jog, a sör, a pálinka és egyéb szeszes italok kimérésére, kávéházaknak, vendéglőknek, vendégfogadóknak nyitására vonatkozó jogok kisajátítását és közössé tételét, de a halászat jövedelmének elosztását is. Hasonló módon osztották volna el az országos és heti-vásárok jövedelmét is, azzal, hogy az egyéni vásáijogokat a községek (nem kötelező módon) kisajátíthatták volna ugyanúgy, mint a bormérési jogot. Az érdekazonosságot fenntartani kívánó Deák, amint láttuk, nem óhajtotta kárpótlás nélkül megszüntetni a legfontosabb földesúri haszonvételeket, sőt arra törekedett, hogy e fontos jövedelemforrás az átalakulás során se apadjon el a volt földesurak számára.9 7 így azonban felemás helyzet alakult volna ki. Miután nem volt kötelező az átalakulás, maradtak volna olyan települések, ahol a korábbi rend alapján működtek volna a csapszékek vagy a mészárszékek, sőt a vásárjog is maradhatott volna magánosok kezében, hiszen a tervezet csak azt rögzítette, hogy a jövőben nem adományozható e privilégium magánosok számára. 96 Beér János szerk: i. m. 627. 97 Orosz István: i. m. (A királyi kisebb haszonvételek...) 287.
