Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Orosz István: A kisebb királyi haszonvételek kérdése a reformkorban és 1848-49-ben 515
KIRÁLYI HASZONVÉTELEK KÉRDÉSE A REFORMKORBAN ÉS 1848-49-BEN 541 A Deák-féle tervezettel egy időben tárgyalta az országgyűlés Kossuth javaslatát az „úrbériségi kármentesítésről". Mivel a Deák-féle tervezetben nem vetődött fel az állami kárpótlás a regálékkal kapcsolatban, s korábban Kossuth sem gondolt erre, a királyi kisebb haszonvételek kárpótlása magánszerződések eredményeként következett volna be, mindennemű állami közreműködés nélkül. Ismeretes, hogy a részletesen kidolgozott javaslatokból csak az első 12 §-t tárgyalta meg az országgyűlés, határozatot pedig csak a szőlődézsma megváltásáról alkotott.98 A regáliák ügye a többi paragrafussal együtt függőben maradt. A sérelmek azonban 1849-re sem szűntek meg. A Debrecenben ülésező országgyűléshez panasszal fordultak pl. az asszonyvásáriak, akik 1844-ben elveszített só mérési jogukat kívánták visszaszerezni. Eger város lakói azt kérték, hogy az országgyűlés engedélyezze a saját földeiken való téglaégetést, és kisebb mértékben a só árulást is, hogy „ezáltal az eddigi monopóliumot megszüntessék"9 9 Érthető tehát, hogy amikor ismét felvetődött az úrbéri maradványok megszüntetésének kérdése, tárgyalni kellett a regálékról is. A debreceni országgyűlés elnapolása miatt a beterjesztendő új törvényjavaslat előzetes tárgyalására a miniszterelnök Szemere Bertalan vezetésével bizottság jött létre, amelynek Vukovics Sebő, az új igazságügyi miniszter mellett tagja volt Csányi László és a kormányzó elnök, Kossuth Lajos is. Kossuth április 19-i kormányzó-elnöki rendeletével, Deák szeptemberi tervezeténél sokkal radikálisabban szabályozta a majorsági zsellérek ügyét.10 0 Továbbra is függőben maradt azonban a legelők és erdők elkülönözésének kérdése, amely nagyon sok elégedetlenség forrása volt, azért, mert az áprilisi törvények nem változtatták meg az 1836-ban alkotott jogszabályt, amely számtalan visszaélés forrása volt, és nem történt intézkedés a regálék kérdésében sem. Vukovics feljegyzései szerint e három kérdést vitatták meg. Az előzetes tárgyalások során vita alakult ki a földesúri borkimérés jogáról. Kossuth 1848 nyarán és szeptemberében képviselt véleményének megfelelően, a Deák-féle előterjesztés szellemében amellett érvelt, hogy e jog a községeket illesse meg, (nyílván az önmegváltást is fenntartva), mert ezáltal mód nyílna a volt földesurak „némi kármentesítésére". Vukovics és társai viszont azzal értettek egyet, hogy a korcsmáltatási jogot „kárpótlás nélkül kell megszüntetni." Ehhez egyébként később Kossuth támogatását is megnyerték. Vita volt arról is, hogy a borkimérés csak a községeket illesse meg, vagy „minden egyes" jogává kell tenni. A liberális elvekhez ragaszkodó Vukovics ez utóbbit támogatta.10 1 Az előzetes tárgyalások eredményeként törvényjavaslat készült, amely 1849. július 21-én az országgyűlés elé került. Kinyomtatott szövegének azonban eddig egyetlen példánya sem került elő, így tartalmáról csak a Vukovics emlékiratai alapján tudunk tájékozódni. A katonai összeomlás miatt e javaslatból sem lett törvény. A többszöri tárgyalás és sokféle elképzelés ellenére a regálék érvényben maradtak nemcsak az áprilisi törvények, de a világosi katasztrófa után is. 98 Orosz István: i. m. ( A szőlődézsma...) 106. 99 Borosy András: Az országgyűlés (Szabó István szerk: A szabadságharc fővárosa Debrecen) Debrecen 1948. 366-367. 100 KLOM XV Kossuth Lajos kormányzóelnöki iratai. S.a.r. Barta István. Budapest 1955. 43-46. Barta István: A kormány parasztpolitikája 1849-ben. Századok 1956. 9-11. 101 Katona Tamás szerk: Vukovics Sebő visszaemlékezései 1849-re. Budapest 1982. 122.
