Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Orosz István: A kisebb királyi haszonvételek kérdése a reformkorban és 1848-49-ben 515
538 OROSZ ISTVÁN sült az áprilisi törvényekben a robot és dézsma eltörlésénél és a földesúri kármentesítés nagyságának megállapításánál. A korcsmáltatási jog esetében ilyennek tartja a szerző a fizetet haszonbéreket, amelyekből azonban le kell vonni az épület tőke kamatait, a javítás, fenntartás költségeit, a korcsma telkéhez járó földet stb. Csak a megmaradó az uraság tiszta jövedelme, amely alapja lehet a megváltásnak. Ezt Szokolai szerint 7 év átlagában kell számolni s 5%-os kamatláb mellett kiszámítani hozzá a megváltás tőkéjét. Ez az uraságok kárpótlása. A szerző azt tarja jogszerűnek és politikailag helyesnek, hogy „ezt ne az álladalom, hanem a község fizesse." A megváltott korcsmáltatási jog által növekedni fog a községek bevétele, amelynek részesei lehetnek a volt földesurak is, ha birtokosok a faluban, vagy mezővárosban. Nem valószínű, hogy Szokolai István ismerte azokat a panaszokat, amelyeket mi is ismertettünk, hogy olyan birtokosok is élhettek a borkimérés jogával, akiknek az adott településen földjük sem volt. Mégis ki akarta küszöbölni a legszembetűnőbb anomáliákat a bormérés jogával kapcsolatban. De az a radikalizmus, ami az elvek tekintetében jellemezte írását, a legnagyobb jövedelmet eredményező bormérés tekintetében nem érvényesült. Ennek elvi alapja az, hogy a volt nemesség és jobbágyság érdekegyesítését az új magyar állam érdekében a jobbágyfelszabadítás után is fenn kellett tartani. Nagyon sokan vélekedtek úgy, hogy a földbirtokosok a robot és a dézsma eltörlésével is sokat veszítettek, ha emellé társult volna a jövedelmező bormérés kárpótlás nélküli elvesztése, az társadalmi feszültséget okozott volna, és a nemességet tántorítja el az átalakulás ügyétől. Természetesen a regáliákat is el lehetett volna törölni állami kárpótlással, erről azonban az új magyar minisztériumnak, miként korábban említettük, a pénzügyi helyzet ismeretében le kellett mondania. Ha állami kárpótlást nem lehetett fizetni a bormérésért, a legfontosabb haszonvételért, nyilván csak a birtokos közösségek fizethettek, ha e joggal a továbbiakban egyedül ők kívántak élni. Szokolai István a Kossuth Hírlapjában a lényeget tekintve megelőlegezte azt a javaslatot, amit szeptember derekán Deák Ferenc terjesztett a kormány nevében az országgyűlés elé, de képviselte azt a felfogást is, amit Kossuth a bánáti kerületeknek ajánlott. Mindez azt is bizonyítja, hogy nem volt lényegi különbség a radikálisabb Kossuth és a mérsékeltnek tekintett Deák felfogása között. Ez a kompromisszumos elképzelés tette lehetővé, hogy a kevésbé jövedelmező regáliák esetében a szerző a természeti, illetve birtokjogra hivatkozva javasolhassa az úri monopóliumok megszüntetését. Ez szerepelt a malom-, vadászati és halászati jog esetében. Szokolai ugyanazt ajánlja, mint Madarász László: mindenki működtethet száraz, szél, és vízimalmokat, saját földjén (de csak ott) szabadon vadászhat és halászhat, és az iparszabadság jegyében szabadon főzhet szeszes italokat is.9 2 Az igazságügy-miniszter által szeptemberben beterjesztett, és 19-én tárgyalni kezdett törvényjavaslat számadatai is jelzik, hogy Deák Ferenc milyen suth Lajos és az úrbéri kárpótlás a reformkorban. (Ormos Mária szerk.: Magyar évszázadok Tanulmányok Kosáry Domokos 90 születésnapjára.) Budapest 2003. 139. 92 Kossuth Hírlapja, 1848. aug. 10. 35. sz.
