Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Orosz István: A kisebb királyi haszonvételek kérdése a reformkorban és 1848-49-ben 515
520 OROSZ ISTVÁN sári és piaci bevételek területén, a húsmérésben is előnyösebb helyzetben voltak a falvaknál. A regáliákból származó bevételek belső arányai természetesen a helyi körülményektől függtek. Tokajban a borkimérésből származó jövedelem mellett már a 16. század végén a révből származó bevételek voltak a legjelentősebbek s 1573-ban az évi 800 forintot is elérték.19 Ez a város fekvésével, legfontosabb tiszai átkelőhely voltával magyarázható. Nem csodálkozhatunk azon sem, hogy a Szamos mellett fekvő Matolcson a rév évi hozadéka 40 forint (29,56%), a négy kerékkel működő vízimalomé 90 forint (68,02%), de Tokajjal ellenétben a bormérésből származó évi jövedelem 5 forint 30 dénár (2,42%).2 0 Miskolcon viszont az évi 4925 forint 80 dénár regále bevételből 4000 forint (81,2%) származott a földesúri korcsmák bérletéből, 275 forintot fizettek a mészárosok hat mészárszékért (5,58%), a hat országos vásár 360 forint bevételt jelentett (7,3%), de a heti piacok csak 30 forintot (0,6%) és a hat, állandóan piacon áruló görög kereskedő együttesen 10 forint 80 dénárt (0,2%). A diósgyőri uradalomban az összes regálék bevételéből 35,10% származott a borkimérés árendájából, 61,40% a malmok és 3,5% a mészárszékek bérletéből. A regéci uradalom 1496 forint évi regále jövedelmének 53,87%-a az educillatioból, 37,83%-a a macellatioból, 6,68%-a boltbérletekből és 1,62%-a malom bevételekből származott.2 1 Valószínűleg nem tévedünk nagyot, ha feltételezzük, hogy országos átlagban a legnagyobb regále jövedelem a korcsmáltatási jogból származott, annál is inkább, mert a száraz vámok mintájára elterjedtek a száraz korcsmák is, azaz a birtokos megváltási díjat követelt azért is, ha az adott településen nem tartott fenn borkimérést.2 2 A földesúri educillatioból származó nagy haszon magyarázhatja, hogy a törvényes szabályozások ellenére a száraz korcsmák mellett más visszaélések is történtek. 1550-ben országgyűlési törvény mondotta ki, hogy a borkimérés jogán meg kell osztozni a jobbágyoknak és földesuraiknak. Ott, ahol szőlőhegyek nincsenek a jobbágyok Szent Mihály napjától (szeptember 29) Karácsonyig (december 25), azaz egy negyed évig mérhettek bort, míg uraik az év fennmaradó részében, azaz háromnegyed évig. Ott, ahol a településnek saját szőlőhegyei is voltak, a jobbágyi bormérés jóval hosszabb volt, mert Szent Mihálytól Szent György napjáig (április 24) tartott, azaz az uraságok csak öt hónapon át élhettek vele2 3 A valóság azonban még évtizedekkel később egészen más volt mint a törvényi előírás. Hat évvel a törvény megszületése után a jeles borvidék központjának számító Tokajban, ahol szántóföldek nem is voltak s a 19 ZmL Tokaj jegyzőkönyve, az 1573-évi úrbárium. 20 MOL U. et C. Fasc. 13. Nro. 38. 21 U. o. U. et C. Fasc. 5. Nro. 5/g, Fasc. 5. Nro. 4/d Az előzményekre: Gyulai Eva: Szőlőbirtoklás Miskolcon a 16. században. Miskolc 1995. 117-121. Jármay Edith-Bakács István: i. m. 69. 22 Ez volt a helyzet a 17. század elején a belényesi, a 18. század elején pedig a nagyváradi uradalomban. MOL U. et C. Fasc. 17. Nro.6, Fasc. 17. Nro.9. A lékai és borsmonostori uradalomban „száraz pénznek" nevezték azt az összeget, amit akkor fizettek, ha a földesúr által kirótt bormennyiséget nem tudták kiárulni. A szentmiklósi uradalomban a „száraz korchma pénzt" karácsony napján kellett egy összegben megfizetni. Maksay Ferenc szerk: Urbáriumok XVI-XVII. század. Budapest 1959. 97, 524. 23 1550. évi törvény 36. cikkely.
