Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Orosz István: A kisebb királyi haszonvételek kérdése a reformkorban és 1848-49-ben 515
KIRÁLYI HASZONVÉTELEK KÉRDÉSE A REFORMKORBAN ÉS 1848-49-BEN 517 pere, valamint a győri püspöknek Szombathely oppidum ellen a 18. század derekán indított keresete eredményezett egy olyan kúriai végzést (decisio curialis), amely kimondotta, hogy a bormérés, mészárszéktartás, vadászat, halászat, madarászat és más hasonló regáliák nem illetik meg a privilegizált mezővárosokat (sem), hacsak nincsenek belefoglalva kiváltságlevelükbe, és az ilyen privilégiumok haszonvételeinek használatában nem voltak. Mert az ilyen haszonvételek, állapítja meg a kúriai végzés Jus terrestrale pertientia, dominis terrestribus abstrahi non possunt" (a földesúri jog tartozékai, a földesúrtól elvonni nem lehet).8 A kisebb királyi haszonvételek tehát a Jus terrestrale" a földtulajdonjog részeként jelennek meg, nem véletlen, hogy összekeverednek a földesúri haszonvételek más, földtulajdonból származó elemeivel. Az elmondottakat erősíti meg a reformkor jeles jogtudósának: Frank Ignácnak a véleménye is. Szerinte a kisebb királyi haszonvételeket helyesebb lenne „curialia beneficia"-nak „nemesi telekhez tartozó hasznoknak" nevezni, „mellyek valóban ollyanok vagy törvény, vagy királyi adomány szerint", azokat viszont amelyek a földesurakat illetik „úri hasznoknak, úri haszonvételeknek" lehetne hívni. A sörfőzés joga pl. minden kurialistát megilletett, de korcsmát csak külön királyi adománnyal tarthattak, míg a jobbágytartó földesurak a korcsmáitatást, mészárszék- és boltnyitást, a tégla- és cserépégetést, halászatot, madarászatot földesúri jogon folytathatták. A vámszedéshez, piac- és vásártartáshoz azonban számukra is királyi privilégium szükségeltetett9. A reformkort megelőző időszakban a borkimérés joga valóban olyan privilégiumnak mutatkozik, amely nem minden nemest illet meg, mert a taxás nemesek pl. sehol sem mérhettek bort. Ott, ahol parasztok és nemesek együtt éltek egy településen, a földesúri úrbáriumok minuciózus pontossággal tartották számon azokat a nemeseket, akik bormérési joggal is bírtak. Tokajban 1686-ban pl. minden olyan szabad házat feltüntettek, amelynek tulajdonosa „cum liberó educillo" (szabad borméréssel) rendelkezett. Csenger földesura 1734-ben 9 compossessorral (társtulajdonossal) együtt gyakorolta a korcsmálási jogot, Mádon 1751-ben a földesurak együtt állítottak csapszéket és tartottak fenn mészárszéket.10 A földesúr-jobbágyi viszony szabályozására, majd felszámolására tett lépések a reformkorban természetesen felvetették a kisebb királyi haszonvételek sorsát is. Ennek vizsgálata előtt azonban nem tehetjük meg, hogy legalább nagy vonalakban ne tekintsük át, hogy jutott el a kérdés a reformkori országgyűlési tárgyalásokig. Magyarországon a regáliák, mint földesúri pénzbevételi források a kora-újkori nagybirtok helyzetével kapcsolódnak össze. A termelő és adóztató 8 U. 0.165. 9 Frank Ignác: A közigazság törvénye Magyarhonban. Buda 1845. 4-5. V ö. Orosz István: A királyi kisebb haszonvételek ügye 1848-49-ben. (Kujbusné Mecsei Éva szerk: Thesaurus solemnis. Barátok, munkatársak, tanítványok köszöntik a 90 éves Balogh Istvánt). Debrecen-Nyíregyháza 2002. 281. 10 Magyar Országos Levéltár (MOL) Kamarai Levéltár Ε 156. Urbária et Conscriptiones (U. et C.) Fasc. 60. Nro. 60, Fasc. 3. Nro. 19. Fasc. 74. Nro. 20/a
