Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Orosz István: A kisebb királyi haszonvételek kérdése a reformkorban és 1848-49-ben 515
516 OROSZ ISTVÁN privilégiummal meg nem szerezte, valamint a húsmérés és vámjövedelem. Mindezek, írja a jeles szerző „épségben megmaradnak" a földesuraknál.3 Carolus Pfaler is elegyesen tárgyalja azokat a regáliákat, amelyekből a jobbágyok sincsenek kizárva (pl. a pálinkafőzés), vagy legalább az év egy részében élhetnek vele (pl. a bormérés), a faizás jogával, vagy a vadászat, halászat és madarászat jobbágyi tilalmát az egyházi tizedszedéssel, a vám- és révjoggal, a piac- és vásártartás jogával s a földesúri elővételi joggal.4 Johannes Csaplovics az 1836. évi törvények alapján írt kézikönyvében a húsmérést, a vadászatot, halászatot, madarászatot, a vásár- és piactartást, a boltnyitást, a rév- és vámszedés jogát tekinti regáliáknak. Ezek közül a vásár -és piactartásról, a vám- és révjogról azt állapítja meg, hogy azzal a jobbágyok csak (királyi) privilégium birtokában élhetnek, míg a többieket kizárólagos földesúri jognak tekinti. A borkimérést nem sorolja fel a regáliák között, bizonyára azért, mert azzal a jobbágyok, függetlenül attól, hogy volt-e szőlőhegyük, mfftdenütt élhettek negyed vagy fél évig.5 Sárváry Pál 1842-ben írt könyvében különválasztva elemzi a jobbágyok haszonvételeit és a földesurak „hasznait". A regáliák mindkét helyen megjelennek. A jobbágyok esetében a telki állományon kívüli haszonvételek között az irtványok, legelő használat, az erdőlés és a nádvágás után a bormérés, a pálinkafőzés, a húsvágás, a boltnyitás és kereskedés következnek, ez utóbbiak azzal a megszorítással, hogy a bormérés csak az év egy részében illeti meg a jobbágyokat, a húsvágás pedig csak akkor, ha az uraság a lakosság szükségletére nem vágat elegendő állatot, valamint azzal, hogy mindezen jogokkal csak falvaik határán belül élhetnek. A sort — eléggé meglepő módon — „meg nem engedett haszonvételek" (vadászat, hadászat, madarászat, és a privilégiumok nélkül gyakorolt vásár- és piactartás joga valamint a vám- és révjog) zárják. A földesúr-hasznai között a boltbér, a pálinkafőzés után fizetendő üstpénz és a malombér együtt szerepel a füstpénzzel (cenzus), a kilenceddel és a robot különféle formáival a vadászati és nádlási szolgálattal, azaz a nem úrbéres és úrbéres járandóságok nincsenek elválasztva egymástól.6 Az elmondottakból nyilvánvaló, hogy a kortársak sem tudták egységesen kezelni a királyi kisebb haszonvételeket, ez okozta a regáliák tárgyalásának sokféleségét. A bizonytalanság mögött alighanem az húzódott meg, amire már utaltunk, hogy e haszonvételek eredete már kevésbé volt ismert ezért összemosódott az egyéb földesúri jogokkal. Carolus Pauly korábban már hivatkozott könyvében 1817-ben a közvélekedést fogalmazta meg, amikor megállapította: „a királyi és urasági haszonvételek a szerzett urasági jogokhoz tartoznak, amelyeket az úrbéres intézmények és rendeletek nem akadályozhatnak".7 A királyi fiskus egyik 3 Carolus Pauly: Constitutio rei urbarialis. Viennae 1817. 366-367. 4 Carolus Pfaler: Jus georgicum Regni Hungáriáé et partium eidem adnexarum. Keszthely 1820. 74-163. 5 Johannes Csaplovics: Manuale iegum urbalialium anni 1836. Viennae 1837. 11, 69, 102, 107, 114, 124, 166, 174. 6 Sárváry Ferenc: Földesúr és jobbágy kézikönyve törvényi tekintetben. Debrecen 1842. 46-70. 7 „Regalia enim, et dominalia bénéficia spectant ad evictam jurium dominalium proprietatem, quae instituto, et disposotioni urbariali non includitur." Carolus Pauly: i. m. 489.
