Századok – 2005

TÖRTÉNETI IRODALOM - Angliától Nagy-Britanniáig. Magyar kutatók tanulmányai a brit történelemről (Ism.: Urbán Aladár) 498

503 TÖRTÉNETI IRODALOM Beretzky Ágnes „»Tündérország«, vagy »idegen ék«? Magyarország változó képe R. W. Seton-Watson műveiben (1905-1918)" című tanulmánya a nagyhatású brit történész-publicista hazánkkal kapcsolatos, egyre ellenségesebbé váló magatartásának fejlődését vizsgálja. A Seton-Watson jelenséggel és tevékenységével magyar szerzők az elmúlt években már foglalkoztak. A jelen írás azt a folyamatot követi nyomon, amelyben a brit történész eljut a szélsőségesen elfogult magyarellenes álláspontjához. Az 1905-ben Berlinbe érkező Seton-Watson osztozott az angolok hagyományos tisztelében „Kossuth nemzete" iránt. Az alkotmányos válság idején, 1905-ben Scotus Viator álnéven a Spectatorban írott cikkében a koalíciót vette védelmébe, ami akkor ellentétes volt az angol közvéleménnyel. Seton-Watson 1906 májusában barátként érkezett Budapestre, ahol kiábrándítónak találta Apponyi Albert nyilatkozatát az „egy politikai nemzet" koncepciójáról. A nemzetiségi kérdésre azonban — mint naplójában megjegyezte — 1906 júniusában Bécsben Anton Stefanek szlovák újságíróval folytatott beszélgetés hívta fel a figyelmét. 1907-be Seton-Watson első könyve Ausztria és Magyarország jövőjéről elítéli a függetlenségi pártnak a dualizmust fenyegető politikáját és fontosnak tartja, hogy a nemzetiségeknek önkormányzatot biztosítsanak. 1907 tavaszán már mint a Spectator hivatalos tudósítója utazott a Felvidékre. A szerző úgy látja, hogy 1907 a „fordulat éve" Seton-Watson politikai nézeteinek ellenségessé válásában. Ennek következtében jelent meg 1908-ban angolul, németül és franciául a magyarországi nemzetiségi üldözéseket leleplező pamfletje. Még ez év decemberében publikálta alapos, de elfogult, 540 oldalas munkáját Racial Problems in Hungary címmel. Seton-Watson munkája végén reformokat ajánl a magyar kormánynak, tehát még az 1867-es kiegyezést támogatja, ami megfelel az angol érdekeknek is. Amikor a délszláv kérdést tanulmányozva eljut a trializmus gondolatához, még akkor is a Monarchia jövője foglalkoztatja. A háború kitörése után, 1914 őszén, a Masarykkal folytatott beszélgetést követően a skót történész már egyetért a monarchia felosztásával. 1915 őszétől Masarykkal közösen kiadja a The New Europa c. hetilapot. 1918 februárjától Seton-Watson a külügyminisztérium munkatársaként egy hírszerző és elemző osztály vezetője lett, ahol elsősorban a Monarchia kéréseivel foglalkozott. Mint a szerző a kitekintésben megjegyzi, 1919-ben Párizsban Seton-Watson — bár nem volt tagja a hivatalos brit békedelegációnak — mint tanácsadó fontos szerepet játszott. Lojkó Miklós „Brit békemissziók Közép-Európában: Smuts tábornok és Sir George Clerk tárgyalásai 1919-ben" című tanulmánya az angol diplomácia két vállalkozását vizsgálja. Jan Christian Smuts búr származású tábornok 1917-től a Délafrikai Unió képviselője az angol háborús kabinetben. Budapesti küldetésére az antant nevében a magyar Tanácsköztársaság kikiáltása után került sor. A delegáció különvonata április 4-én érkezett a Keleti pályaudvarra, s azt Smuts egész idő alatt nem hagyta el. Itt fogadta előbb a fővárosban tartózkodó angol és amerikai megbízottakat, ügynököket és újságírókat. Április 5-én Kun Bélának és Bolgár Eleknek Smuts kompromisszumos javaslatot terjesztett elő, amelynek lényege a blokád megszüntetése, valamint egy az Osztrák-Magyar Monarchia utódállamai számára tartott mellékkonferencia terve volt, ahol mind a területi, mind a gazdasági problémákat meg lehetne vitatni. Azt is megígérte, hogy ha Kunék egyetértenek a javaslattal, az Erdély felöli semleges zónát az antant ellenőrizné. Mikor azonban Kun azt követelte, hogy a román csapatokat vonják vissza az eredeti fegyverszüneti vonal mögé, Smuts megszakította a tárgyalásokat és elrendelte a vonat indulását. A szerző szerint a Foreign Office a küldetést kudarcnak tekintette. Nem értették meg, hogy a tábornok fel kívánta oldani a magyar kommunisták fenyegetettségi érzetét és a Nyugattal való együttműködésre akarta őket késztetni. Sir George Clerk különleges megbízott bukaresti és budapesti küldetésére a Tanácsköztársaság bukása utáni bizonytalan helyzetben kerül sor, amikor a fővárost megszálló románok megbuktatták Peidl Gyula szakszervezeti kormányát. Clerk 1919 szeptember közepén érkezett Bukarestbe, ahol a lemondott Brátianu miniszterelnökkel tárgyalt. A román csapatok visszavonásáért támasztott bukaresti igények teljesíthetetlenek voltak, így ez a küldetés kudarccal végződött. Visszatérőben Clerk megállt Budapesten, ahol az a benyomása alakult ki — mint ezt jelentette —, hogy egy erős kormány létrehozása a feltétele annak, hogy a román csapatok visszavonuljanak. Egyben ez a kormány elég legitimitással rendelkezne, hogy aláírja a békeszerződést. Clerk jelentése alapján a párizsi békekonferencia Legfelső Tanácsa a diplomatát mint főmegbízottat október végén visszaküldte a magyar fővárosba, hogy az általa helyesnek tartott megoldást kieszközölje. A szerző részletezi azokat a tárgyalásokat, amelynek során a politikai pártok elfogadták Horthy Miklósnak Clerk által támogatott garanciáit, hogy hadseregét alá fogja rendelni az új kormánynak. Hosszú tárgyalások után Friedrich miniszterelnök lemondott, s november végén Clerk megkapta Párizsból a jóváhagyást, hogy Huszár Károlyt a választásokig elismerheti, mint