Századok – 2005

TÖRTÉNETI IRODALOM - Angliától Nagy-Britanniáig. Magyar kutatók tanulmányai a brit történelemről (Ism.: Urbán Aladár) 498

504 TÖRTÉNETI IRODALOM Magyarország ideiglenes de facto miniszterelnökét. A románok kivonulása Budapestről, Horthy bevonulása, a Huszár-kormány által kiírt választások a párizsi békekonferencia számára „a magyar válság" megoldását jelentették. 1919. december 1-én Clemenceau a Legfelsőbb Tanács nevében magyar küldöttséget hívott meg Párizsba. A fejlemények az angol diplomácia sikeres vállalkozását igazolják. Pál Mónika „»Jó estét kívánok, itt Macartney Elemér beszél.«" C. A. Macartney és a BBC magyar adása" című tanulmánya a második világháború idején, 1940-1943 között a londoni rádió magyar nyelvű adásainak népszerű bemondója életpályáját és tevékenységét ismerteti. Az 1895-ben angol-ír családból született C. A. Macartney a frontszolgálat után Cambridge-ben folytatott tanulmányokat, de azok befejezése előtt 1919-ben újságíróként Bécsbe ment, s a Monarchia széthullásának tanújaként figyelme a birodalom népeinek története felé fordult. 1921-től a brit külügyminisztérium, majd a Chatam House, azt követően az Enciclopedia Britannica munkatársa. 1926-ban jelenik meg első munkája (Ausztria szociális forradalmáról), majd 1930-tól számos munkája a magyarokról, Magyarországról, illetve a magyar történelemről. (A szerző lábjegyzetben közli Macartney történetírói tevékenységének bibliográfiáját.) 1936-tól az oxfordi All Souls College tagja, s mint Kelet-Európa szakértőjét a második világháborúban a Külügyi Kutató- és Sajtószolgálat magyar referensként alkalmazta. A tanulmány célja, hogy bemutassa a magyarul beszélő címszereplő írásban fennmaradt előadásainak szövegén keresztül a tudós erőfeszítéseit, hogy az angolbarát magyar hallgatóit tájékoztassa a háború menetéről, Nagy-Britannia céljairól és magatartásáról. Macartney mintegy ötperces magyar nyelvű szövege 1940. július 7-étől 1943. augusztusig volt hallható a BBC esti magyar nyelvű adásában. A szerző azt vizsgálja, hogy a nem köznapi értelemben vett rádiópropaganda során a történész szakember miként nyilatkozott az angol-magyar történelmi kapcsolatokról, a német-magyar szövetségi viszonyról, egyes aktuális kérdésekről (Teleki Pál haláláról, Kassa bombázásáról, Kállay Miklós ,,hintapolitikájá"-ról), s mindenekelőtt a magyar kormány háborús felelősségéről. A tanulmány befejezésül megvizsgálja, hogy a Foreign Office miként követte figyelemmel és kritizálta Macartney előadásait, s hogy mi vezethetett az ő élőszavas előadásainak megszüntetéséhez. Figder Éva „Brit diplomácia törekvések Magyarországon, 1945-1947" című tanulmánya ismerteti a fegyverszünettől a békeszerződés aláírásáig a Szövetséges Ellenőrző Bizottság brit missziójának tevékenységét. Bevezetésül azonban áttekinti azt, hogy az angol-magyar diplomáciai kapcsolatok megszűnésétől, vagyis 1941. december 7-étől, a hadiállapot kihirdetésétől az angol fél milyen lehetőségekkel rendelkezett a nem hivatalos kapcsolatok fenntartására. Ezek a baloldali értelmiségek együttműködése a brit szolgálattal, a Jewis Agency for Palestine magyar származású ügynökeinek kísérletei, a Kállay miniszterelnök megbízásából létrejött béketapogatózások a semleges országokban, végül a fogságba esett szövetséges katonák küldetéses felhasználása, hogy a kormányzat segítségükkel lépjen érintkezésbe az olaszországi Szövetséges Főparancsnoksággal. A szerző utal a szolgálatból kilépett Barcza György nagykövet és az általa vezetett Követi Bizottság tevékenységére is. Kelet-Európa és benne Magyarország sorsa azonban Churchill 1944 októberi moszkvai útja és az 1945 februári jaltai konferencia következtében végleg eldőlt. A Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SZEB) a fegyverszüneti megállapodás 1945. január 20-iki aláírása után kezdte meg működését, amelyet brit, amerikai és szovjet részvéttel hoztak létre. Az angol misszió, amely 1945. február 24-én érkezett meg Debrecenbe, két részből állott: a katonai missziót a War Office, a politikai missziót a Foreign Office delegálta. A katonai misszió a szovjetek fennhatósága és irányítása alatt állt, míg a politikai misszió nem tartozott beszámolni a SZEB elnökének. így szabadon létesíthetett kapcsolatot a magyar kormányzati szervekkel és politikai pártokkal. A szerző a brit misszió tevékenységét két szakaszra osztja: az első az az időszak, amikor Európában még harcok folytak, a második 1945 nyarától a békeszerződés aláírásáig, 1947. szeptember 5-éig terjed. A tanulmány ezzel a második szakasszal bőven foglalkozik, ismertetve azt a brit erőfeszítést, amely 1946 nyarán megakadályozta azt a szovjet kísérletet, hogy — Bulgária mintájára —- itt is közös listás parlamenti választást tartsanak. Bemutatja azokat a lépéseket, amellyel élénkíteni kívánták az angol-magyar gazdasági kapcsolatokat. A munkáspárti Bevin külügyminisztériuma 1946 második felében lényegesen megváltoztatta politikáját a szovjetekkel szemben, mivel világossá vált, hogy nincsenek meg a normális együttműködés feltételei. Ebben szerepet játszottak a magyarországi negatív tapasztalatok is. A „zárójelentés" az akadályok ismertetése mellett joggal szögezhette le, hogy a brit és az amerikai misszió tevékenysége — amelynek még a mozgását is akadályozták — főleg a megfigyelői státusra korlátozódott.