Századok – 2005

TÖRTÉNETI IRODALOM - Angliától Nagy-Britanniáig. Magyar kutatók tanulmányai a brit történelemről (Ism.: Urbán Aladár) 498

501 TÖRTÉNETI IRODALOM Berezeli Gábor „Birodalom formális fennhatóság nélkül: George Maclean az Aranyparton, 1826-1844" című tanulmánya, a kereskedelmi érdekek által diktált, formális gyarmatosítás nélküli birodalomépítés egy sajátos példáját elemzi. A szerző célja, hogy megvizsgálja a brit szuverenitás és az adminisztráció jogkörének határát. A téma elméleti irodalmáról szólva, a tanulmány ismerteti a modern feldolgozásokat, amelyek szerint a módszerek az egyszerű befolyás megszerzésétől a monopolizált piacon keresztül az állandó katonai jelenlétig terjednek. A piac erőszakos megnyitása nem feltétlenül eredményezi annak monopolizálását, s a gazdasági dominancia nem párosul a politikai ellenőrzéssel. A központ távolsága, a kommunikáció nehézkessége, a helyszínen lévő ügyintézők nagyfokú önállóságát biztosította. A szerző által megvizsgált Aranyparton a brit és dán telepek a 19. század elején az Asanti Birodalom meg-megújuló támadásainak nem tudtak ellenállni, így 1826-ban evakulálták a helyőrséget. A saját felelőségükre visszamaradó kereskedők megkapták négy parti erőd használatának jogát, de a fenntartást szolgáló parlamenti támogatás a korábbinak 20%-ára csökkent. Az érintett kereskedők által létrehozott Afrika Bizottság a Gyarmatügyi Minisztérium jóváhagyásával működött, de tisztviselői nagy önállósággal rendelkeztek. A kereskedők adminisztrációjának feladata a szabadkereskedelem és a vámszabadkikötők fenntartása volt. A klimatikus viszonyok a támaszpontok fenntartását igen költségessé tették, részben a betegségek, s elsősorban a nedves éghajlat miatt minduntalan javításra szoruló erődök gondja miatt. A címben szereplő George Maclean mint a kereskedők tanácsának elnöke 1830-ban békét, s a kereskedelmi viszonyokat szabályozó szerződést kötött Asantival, ami a térség gazdaságát jelentősen fellendítette, s szabályozta a partvidék kérdéseit. A szerző abban látja Maclean hosszú kormányzásának jelentőségét, hogy sikerült érvényt szereznie a brit igazságszolgáltatás elveinek, jóllehet ez a gyakorlatban tekintettel volt a helyi törvényekre és jogszokásokra, így a térségben kialakult a protektorátus, a nem formális birodalmi fennhatóság, amelyet 1874-ben a Gold Coast gyarmat megszervezése zárt le. Bur Gábor „Az 1905-ös konzervatív-liberális őrségváltás és a brit gyarmatpolitika változásai Dél-Afrikában" című tanulmánya az angol liberálisok politikájának módosulását követi nyomon a századfordulón. A bevezetésben a szerző arra emlékeztet, hogy az angol kétpártrendszerben az 1870-es évektől a gyarmati politikában Disraeli óta a konzervatívok a területszerzést részesítették előnyben, míg a liberálisok az informális birodalomépítést (az indirect rule gyakorlatát) tartották elsődlegesnek. A „versenyfutás Afrikáért" éveiben azonban — amikor a brit gyarmatbirodalom 1870-1900 között megduplázta területét — a liberális kormányok is támogatták ezt a magatartást. így a gyarmati politikában nem alakulhatott ki olyan, a konzervatívokétól markánsan eltérő állásfoglalásuk, mint a belpolitika terén az ír önrendelkezés (home rule) kérdésében. A századforulón Dél-Afrika esetében a politikai szabadságjogok kiterjesztését hirdető liberálisoknak tudomásul kellett venniük, hogy a konzervatív kormány csak a Transvaal búr köztársaságban dolgozó angol munkások (uitlanders) szavazati jogának követelésében érdekelt. Ezzel lehetett ugyanis nyomást gyakorolni a búrokra, ami a feszültség növelésének eredményeként a 2. angol-búr háborúhoz (1899-1902) vezetett. A háború olyan népszerű volt, hogy az 1900 őszén tartott választásokat a konzervatívok óriási fölénnyel nyerték meg. A háború eldurvulása ellen a liberálisok vezetője Henry Campbell-Bannerman 1900 júniusában híres, programot is adó beszédben emelte fel szavát. Az 1902 májusában aláírt béke azonban a konzervatívok elképzelését tükrözte, így a polgári kormányzat helyreállítását, s az önkormányzat bevezetését a távoli jövőbe tolta, míg a választójog kiterjesztéséről hallgatott. A volt búr köztársaságok gazdasági rekonstrukciója a vártnál nehezebben halad, s a növekvő belpolitikai nehézségek nyomása alatt a konzervatív kormány lemondott. A király választások kiírása nélkül Campbell-Bannermant bízta meg kormányalakítással. Az új miniszterelnök által kiírt választásokat 1906 januárjában a liberálisok 49%-os fölénnyel nyerték. A szerző szerint a gyarmatügyi miniszterre, Lord Elginre várt, hogy hasznosítsa azokat a tapasztalatokat, amelyek révén apjának része volt 1867-ben Kanada önkormányzatának (dominium! státusának) megteremtésében. Máthe-Shires László „A brit maláriapolitika története Észak-Nigériában a 20. század elején" című tanulmánya a gyarmati korszakra visszatekintő történetírás egy újabb ágának, a járványtörténeti kutatásoknak egy népegészségügyi szempontból fontos jelenségét vizsgálja. A szerző a bevezetésben tájékoztat a malária elleni küzdelem korai és eredménytelen szakaszáról. A fordulatot 1897-ben Ronald Ross — a későbbi Nobel-díjas — felfedezése hozta, aki megállapította, hogy a malária terjesztője egy szúnyogfajta. A felismerés azonban helytelen következtetésekhez vezetett, mert az európai lakosságot évtizedekig a betegséget hordozó négerek elkülönítésével igyekeztek megóvni. A nagykiterjedésű Nigéria mind lakossága, mind kormányzati, mind pedig éghajlati vi-