Századok – 2005

TÖRTÉNETI IRODALOM - Angliától Nagy-Britanniáig. Magyar kutatók tanulmányai a brit történelemről (Ism.: Urbán Aladár) 498

500 TÖRTÉNETI IRODALOM kus (később Metternich tanácsadója) a szerző szerint nem Bürke német megfelelője. Gentz a maga publikációiban annyiban képviselt azonos nézeteket angol kortársával, hogy a francia forradalmat úgy tekintette, mint ami anarchiába sodorta a jól működő európai rendet. A forradalmi Franciaország ellen indított háborút Gentz igazságos, sőt szent háborúnak tekintette, amelyben a szövetségesek túltehetik magukat a civilizált hadviselés szabályain. A forradalom legyőzése után azonban mindketten az európai egyensúly miatt szükségesnek tartották az erős Franciaországot. (Bürke 1797-ben meghalt.) Ez a gondolat érvényesült a bécsi kongresszuson megvalósított konzervatív rendezésben, — állapítja meg a szerző. Egedy Gergely „Disraeli és a konzervatív identitás kialakulása" című tanulmánya nem Benjamin Disraeli nagyívű közéleti pályafutását tekinti át, hanem azokat az 1830-1840-es években írott munkáit elemzi, amelyekben nyomon követhető a konzervatív államférfi politikai filozófiájának kialakulása. Disraeli politikaelméleti munkásságát 1835-ben az alkotmány védelmében írott értekezéssel kezdte, amelyben tartalmatlannak ítélte a kor divatos liberális elméletét, az utilitarizmust (haszonelvűséget). A liberális whigeket bírálva Disraeli a hagyományokat védelmező torykat tekintette igazán nemzeti, demokratikus pártnak. Az 1840-es évek elején a fiatal tory politikusokat tömörítő Young England csoport egyik legjelentősebb tagja, aki élesen bírálta a tory Robert Peel miniszterelnököt, mert az szerinte nem eléggé törődik a szociális kérdésekkel. Disraeli a maga irányultságát Sybil (1845) című regényében fejtette ki, amelyben az egyik szereplő Anglia egymástól elszigetelt két nemzetéről: a gazdagok és a szegények nemzetéről beszél. A szerző szerint a szociális érzékenység és a társadalmi béke megteremtésének igénye volt az, amely — többek között Disraeli jóvoltából — megújította a konzervatívok politikai gondolkodását és lehetővé tette, hogy a század második felében tartósan kezükben tartsák a kormányt. Gángó Gábor „Trefort Ágoston, az angol forradalom első magyar történetírója" című munkája részben Trefort megsemmisültnek hitt, de töredékesen előkerült kéziratának rövid ismertetése, illetve a töredéknek a közlése. Az emlékezők szerint Trefortnak az angol forradalommal foglalkozó munkájának első kötete nyomdakész volt, de 1849-ben Pest bombázásakor megsemmisült. A szerző a pannonhalmi Főapátság Könyvtárának Kézirattárában rátalált Trefort autográf kéziratára, amely vélhetően 1845-1848 között készült. Ez az ún. Második rész 1642-1646 között foglalkozik az angol forradalommal, így nyilván volt egy, az 1640-1642-es évek eseményeit feldolgozó Első rész is. A szerző szerint Trefort érdeklődése azért fordult az angol forradalom felé, mert maga is analógiás lehetőséget látott a hazai és az angol alkotmányos fejlődés között. Trefort feldolgozása elsősorban Guizot munkájára támaszkodik, de a kézirat eredeti lábjegyzetei további 15 feldolgozásra vagy forráskiadványra hivatkoznak. A bevezető tanulmány után a kötet közli „Az angol forradalom története" Második részét (176-201. o.), feltüntetve Trefort említett, forrásait megjelölő lapalji hivatkozásait. Mester Béla „John Stuart Mill a kiegyezés utáni évtizedek magyar politikafilozófiai gondolkodásában" című tanulmánya Mill hazai fogadtatását elemzi. 1867-ben megjelent Kállay Béni fordításában A szabadságról c. esszéje, majd még ebben az évben A képviseleti kormány. Ezt követően az 1870-es években Millnek szinte minden fontosabb munkáját lefordították. (Egyedül Utilitarianism — Haszonelvűség — c. értekezését nem fordították le ekkor.) Tekintélyét mutatja, hogy 1868-ban a Magyar Tudományos Akadémia tagjai közé választotta. A szerző úgy látja, hogy a méltatások és bírálatok mögött kitapintható, hogy Mill nézeteire alapozva kísérletet tegyenek egy új politikai filozófia kialakítására. Ezek közül figyelemre méltó Schiller Zsigmondnak a Budapesti Szemle 1873. évfolyamában megjelent értekezése, amelyben az arányos képviseleti rendszer elképzelését bírálja. Véleménye szerint a politikai eszmék arányos képviseleténél a politikai stabilitás szempontjából fontosabb, hogy az egyik politikai nézet vagy törekvés a parlamentben többséget kapjon. Mill hazai recepciójának jellegzetes példája Arany László kritikája Millnek az angol földkérdés megoldására tett javaslatáról. A szerző szerint ez az állásfoglalás is mutatja azt a törekvést, hogy elválasszák Mill liberalizmusától utilitarizmusát. A tanulmány befejező része foglalkozik Mill első fordítójának, Kállay Béninek a kötet bevezetőjeként írott tanulmányával, Asbóth Jánosnak A szabadság című esszéjével, s a két szerző kölcsönös egymásra hatásával. Akadémia székfoglalójában Kállay Kelet és Nyugat szabadságfogalmát, illetve annak gyakorlatát jellemzi. Később mint Bosznia-Hercegovina kormányzója — ügyelve az egyéni szabadságjogok biztosítására — gyakorlati intézkedéseivel az államnak civilizációs és értékteremtő szerepet tulajdonított. A szerző szerint azután a századfordulón a polgári radikálisok új adaptációs szempontokkal közeledtek Mill nézeteihez.