Századok – 2005

TÖRTÉNETI IRODALOM - Angliától Nagy-Britanniáig. Magyar kutatók tanulmányai a brit történelemről (Ism.: Urbán Aladár) 498

498 TÖRTÉNETI IRODALOM ANGLIÁTÓL NAGY-BRITANNIÁIG Magyar kutatók tanulmányai a brit történelemről Szerk.: Frank Tibor Gondolat Kiadó, 2004. 405 o. A kötet címe jelzi a vállalkozás újszerűségét, érzékeltetni kívánja, hogy célja önálló tanulmányok segítségével bemutatni a szigetország történelmi korszakainak egy-egy epizódját. Mint a bevezetésben a szerkesztő fogalmaz: „A dolgozatok végigkísérik egy nemzet történetét azon az úton, amelyen perifériális népből világbirodalommá vált, majd ismét csupán egyike az európai nemzetek seregének". A tanulmányok érdekessége azonban nemcsak az, hogy a 15. századtól a 20. századig tekintik át a brit történelem egyes kérdéseit. Legalább annyira fontos, hogy ezek az értekezések a teljes kutatási szabadság légkörében születtek. Ismét a bevezetést idézzük: „szerzőink ahhoz a szerencsés hazai nemzedékhez tartoznak, amelyeknek immár több-kevesebb rendszerességgel módja volt s van hosszabb nagy-britanniai tanulmányutakra; amelyeknek tagjai ... sok esetben brit levéltárakban (s huzamosabban is) folytathatták kutatásaikat". Vagyis — hangsúlyozza a bevezetés — „több mint hatvan év után ők az elsők, akik más európai kutatókkal egyenlő eséllyel foghatnak a brit múlt tanulmányozásához is". Mindebből következik, hogy a hosszabb időtartamú kutatási lehetőséggel rendelkező szerzők gyakran olyan témát választanak, amely nem érintkezik a magyar történelemmel. Az alábbiak jól érzékeltetik ezt. Garami Erika „Egy ország szimbóluma pénzein: Britannia" című tanulmánya azt a folyamatot tekinti át, hogy miként jelent meg az ismert nőalak, Britannia az angol pénzeken. Történelmileg a szigetországot jelző alak a Kr. u. második században Hadrianus és Antonius Pius Rómában vert rézpénzeinek hátoldalán Britannia szomorú alakja mint a leigázott tartomány megszemélyesítője jelent meg. Feltűnt még a császárság idején Londonban vert érmeken, de utána 1500 évig feledésbe merült. Britannia alakja angol pénzen a Restauráció eredményeként hatalomra került II. Károly alatt, 1672-ben jelent meg a félpennys rézpénzen. Az ülő nőalak hosszú redőzött ruhát visel, balkezében lándzsát jobbjában olajágat tart. Ezt az alakot variálják 1797-ig, amikor a vésnök Britanniát mint egy győztes tengeri hatalom szimbólumát ábrázolta: az álló alak kezében háromágú szigony (Neptunus rekvizítuma), háttérben a tenger, rajta hajó. 1821-től sisakkal ábrázolják Britanniát, aki így — pajzzsal, lándzsával — Pallas Athénére emlékeztet. A szimbolikus nőalak a Bank of England 1694. évi alapítása óta kibocsájtott papírpénzeken is szerepel. Ábrázolását a szerző a korszakonként jól követhető művészi stílus- illetve ízlésváltozás részletes elemzésével mutatja be. Időben a legkorábbi eseményekkel Bárány Attila „V Henrik »birodalom«" című tanulmánya foglalkozik. A szerző azt a folyamatot vizsgálja, hogy V Henrik (1413-1422) uralma idején miként jelenik meg az impérium igénye. Ezt Henriknek a konstanzi zsinatra küldött képviselői realizálják — legalábbis egyházkormányzati értelemben — amikor Angliát elismerik mint a walesi, a skót és az ír egyház képviselőjét. Ez az elismerés Angliának Franciaországgal egyenlő szavazati jogot biztosított, mint a natio Angliáé képviselőjének. Ez elvileg növelte meg Anglia európai súlyát, amit Henriknek 1415-ben Agincourtnál a franciák felett aratott győzelme megerősített. A szerző szerint V Henrik modern uralkodó volt, aki a birodalomépítő nacionalizmus minden kellékét sikerrel alkalmazta bel- és külpolitikájában. Egyetlen esemény összefüggéseivel foglalkozik Velich Andrea „VII. Henrik temetése (1509)" című tanulmánya. Korabeli krónikák és levéltári dokumentumok alapján vizsgálja, hogy VII. Henrik (1485-1509), az első Tudor uralkodó halálakor kialakult veszélyes helyzet miként oldódott meg. Bár a királynak és kormányzatának komoly ellenzéke volt az egyházi és világi főurak körében, halála csak a kormányzó elit soraiban vezetett változáshoz (a király két bizalmi emberét letartóztatták, majd kivégezték), az összeesküvők természetesnek tartották a király másodszülött fiának, VIII. Henriknek trónkerülését. A szerző befejezésül rekonstruáljaa az elhalt király ünnepélyes temetési szertartását, amelynek pompája már az új uralkodó tekintélyét növelte. Filozófiai kérdésekkel foglalkozik Badó Bálint „I. Jakab király Triplici nodo, tiplex cuneus" című röpirata című tanulmánya. A címben az első Stuart-házból származó uralkodó, I: Jakab (1603-1625) 1608-ban Londonban megjelent munkája szerepel, amelyben a király az 1605. évi „lőpor-összeesküvés" után a katolikusok számára elrendelt hűségesküt védelmezi. (A röpirat címe V Pál pápa és Bellarmin bíboros levelei által keletkezett „csomóra", illetve az uralkodó által megfogalmazott ellenvélemény alkotta háromszoros „ékre" utal.) A pápai levél megtiltotta a katolikusoknak az „eretnekek" istentiszteletén való részvételt, ami — és uz esKu megkövetelése —