Századok – 2005
TÖRTÉNETI IRODALOM - People and Nature in Historical Perspective (Ism.: Szende Katalin) 495
496 TÖRTÉNETI IRODALOM adásokat, továbbá az egyes résztvevők történeti-ökológiai témájú kutatásainak eredményeit tartalmazza, a rendezvény nemzetközi jellegének megfelelően angol nyelven. Richard C. Hoffmann kanadai professzor rövid bevezetője után, amely a történeti ökológia sajátos középkori kérdésfelvetéseit foglalja össze, a kötet első blokkja az új tudományszak elméleti kereteivel foglalkozik. A bécsi Verena Winiwarter, aki vegyészmérnökként tért át a környezettörténet tanulmányozására, arra figyelmeztet, hogy az emberi környezet múltjával kapcsolatos munkák látásmódját alapvetően meghatározza szerzőik viszonyulása a minket körülvevő világ mai állapotának kérdéseihez. Cikkében egyúttal modelleket állít fel a természethez való viszony és a felmerülő problémák megoldásának alternatíváira. Bartosiewicz László, az ELTE régészeti intézetének archeozoológus professzora szakmájának történetét, az evolúció elméletének diadalra jutását mutatja be. Mindez háttérül szolgál az archeozoológia és a hozzá kapcsolódó rokon tudományok kutatási lehetőségeinek felvázolásához, amelyek célja az emberek és állatok közös természeti környezetének rekonstruálása. Martin Gojda, a modern cseh tájrégészet kiemelkedő egyénisége az archeológia és a tájtörténeti kutatás (landscape studies) kapcsolatát elemzi. Kiemeli, hogy a táj az őskortól napjainkig meghatározó eleme az emberi létnek, ezért a régészeti és földrajzi jelenségek összekapcsolásának mindenütt és minden korszakra vonatkozóan létjogosultsága van. Cikke második felében áttekinti az ilyen irányú kutatások eddigi eredményeit, különös tekintettel a német, cseh és lengyel területekre. Gerhard Jaritz, az anyagi kultúra és a képi források vezető osztrák kutatója, egyúttal a CEU oktatója, a természetábrázolás funkcióit vette vizsgálat alá a késő-középkori táblaképeken és templomi freskókon. Elemzését a „művelt környezet - elvadult természet" ellentétpárjára építve azt mutatja be, hogyan emeli ki a környezet ábrázolása a kép pozitív vagy negatív mondanivalóját. Ugyanezt a forrásbázist használta fel a kötet zárótanulmányában az észt botanikus, Ülie Sillasoo is, aki a közép-európai táblaképek növény-ábrázolásait hasonlította össze a hasonló területekről származó archeobotanikai leletekkel. Az elméleti áttekintő tanulmányok sorában a kanadai Richard W. Unger a gazdaság, a technológiai változások és a környezet viszonyát vizsgálja. Fellép a hagyományos gazdaságtörténet-írás azon nézetével szemben, amely a természetben korlátozó tényezőt lát a gazdasági fejlődés szempontjából. Kiemeli, hogy az európai középkor embere — részben a társadalom meghatározott szervezeti keretei miatt — nem használta ki teljesen a környezet nyújtotta lehetőségeket, míg ugyanabban az időben a világ más részein, például Kelet-Ázsiában jóval nagyobb termelékenységet sikerült elérni. A blokk utolsó írásában Laszlovszky József régész, az említett nyári egyetemi kurzus szervezője és a kötet egyik szerkesztője ember és természet kölcsönhatásának térbeli, topográfiai kutatásokkal feltárható vetületét teszi vizsgálata tárgyává. Áttekinti az ennek során szóba jövő írásos és régészeti forrásokat, és felhasználásukra háromszintű interpretációs folyamatot javasol a közvetlen forráselemzéstől a kérdésfelvetés fókuszálásán át az eredmények szintéziséig. A kötet második nagyobb egysége természettudományos szemszögből vizsgálja az ember és környezete kapcsolatát. Bartosiewicz László újabb tanulmánya azt mutatja be, hogyan tud hozzájárulni az archeozoológia a középkori és modern városi életforma ismeretéhez. A csontleletek alapján a szarvasmarha dominanciája mellett a juh és kecske, illetve a sertés változó arányú jelenléte mutatható ki a magyar városokban. Az utóbbiak német lakossághoz kapcsolása további helyi forrásokon alapuló bizonyítást igényelne. Cikke végén a nyári egyetem — zömmel városlakó — hallgatói körében végzett kérdőíves felmérés eredményét mutatja be, amely az állatokhoz való viszonyulásukat és húsfogyasztási szokásaikat vizsgálta. Gál Erika, az MTA Régészeti Intézete munkatársa az állatok egy másik csoportjának, a madaraknak az emberi, főleg a városi környezethez való alkalmazkodását tekinti át, a modern megfigyelések mellett a rendelkezésre álló, egyelőre elég szórványos régészeti adatokat is áttekintve. Alice Choyke, az aquincumi múzeum archeozoológusa a csonteszközök vizsgálatának tanulságait összegzi és késő-neolitikumtól a középkorig. Kiemeli, hogy mind az eszközök nyersanyaga (csont, szarvak, fogak), mind azok megmunkálásának módja és funkciója (pl. horgok, madárvadász nyílhegyek, csontkorcsolyák) szolgálhat a környezetre vonatkozó adatokkal. Bálint Marianna régész fő vizsgálati anyaga a talaj, amely egyedülálló forrása lehet a környezet változásáról tanúskodó információknak. Az M5-ös autópálya leletmentései során például több helyen bukkantak fekete humuszrétegre, amely arra utal, hogy a Duna-Tisza köze a 3-4., ill. a 11-13. században jóval kedvezőbb életfeltételeket kínált, mint a későbbi korszakokban. Grynaeus András, a dendrokronológia, azaz a fák évgyűrűinek vizsgálata alapján végzett kormeghatározás legjelesebb hazai szakértője azt mutatja be, hogy a felhasznált faminták éghajlattani és a
