Századok – 2005

TÖRTÉNETI IRODALOM - Szakály Orsolya: Egy vállalkozó főnemes. Vay Miklós báró (1756-1824) (Ism.: Urbán Aladár) 489

492 TÖRTÉNETI IRODALOM november elején tért vissza Londonba. Itt barátai ajánlásával november végén a Royal Society tagjává választották. (Ezzel Vay harmadik magyarként nyert felvételt a brit tudós társaságba.) Mindez már a hazatérés előkészületei közepette történt. Vay december 26-án elhagyta Londont, s 1788 január közepén Doverből Ostendébe hajózott. Tizennyolchónapos angliai útjáról értékes tapasztalatokkal, hasznos ismeretekkel és sokoldalúan gazdag könyvanyaggal tért haza. Rendelésre készített műszereit és megvásárolt gépmodelljét később szállították utána. Vay január 17-én jelentkezett feletteseinél, — s öt nap múlva befejezte eddig gondosan vezetett naplóját. (Utolsó bejegyzése a Brüsszelben II. József reformrendeletei miatt keletkezett nyugtalanságról szól.) A báró néhány hét múlva Frankfurton keresztül utazott a császárvárosba, ahová március elején érkezhetett meg. Itt az a hír fogadta, hogy megkapta a kapitányi előléptetést, s hogy a törökökkel kitört háború miatt mozgosított sereg főparancsnokának kinevezett Pellegrini tábornok őt kérte adjutánsának. „A török háború" című rövid fejezetből megismerjük a diplomáciai és katonai helyzetet, s Vay szerepét Belgrád ostrománál és elfoglalásánál. Az ostrom előkészületei során Vay szeptember 20-án éjjel a jelentésekben többször említett hőstettet hajtott végre. Ekkor a falak megközelítését szolgáló árkot ásó emberek az erős ellenséges tűzben pánikba estek. Vay kapitány a megfutamodottakat feltartóztatta, s magát is veszedelemnek kitéve folytatták a munkát. Tíz nappal később pedig, amikor a törökök kitörése miatt a szomszéd sáncokból két mérnökkari tiszt is visszavonult embereivel, Vay megtartotta állását. Az erőd október 9-én megadta magát, s az ostrom résztvevőit kitüntették. Vay azonban nem volt a kitüntetettek sorában. A bárót mellőzésénél jobban foglalkoztatta azonban az, hogy a munkálatok során jobb szeme — amely gyermekkori himlőfertőzés miatt gyenge volt — begyulladt. A műveletekben így a továbbiakban nem vett részt. (Jobbszemét később, a kilencvenes évek elején részben eltávolították. A könyv borítóján lévő arckép ezt az állapotot rögzíti.) A fejezet hátralévő részében a szerző ismerteti a II. József ellen szervezkedő nemesi ellenállást, amelyhez feltehetően Vay is csatlakozott. A mozgalomnak, mint ismeretes, két szárnya volt: kedvező fejlemények esetén az egyik a porosz, a másik az angol királyi családból szeretett volna egy herceget meghívni a magyar trónra. Vay későbbi angliai útja összefüggéseinek megértése érdekében itt megismerhetjük a porosz kapcsolatokról szóló kiterjedt szakirodalom legfontosabb eredményeit. A könyv „Londoni küldetés - 1790" című fejezete a magyar nemesi mozgalom, s abban Vay Miklós szerepének eddig ismeretlen részleteit mutatja be. Ismeretes, hogy 1790 áprilisában II. József halála után Berzeviczy Gergely latin nyelvű röpiratában elérkezettnek látta az időt, hogy az ország megszabaduljon a Habsburgoktól. A lehetséges porosz vagy angol „megoldásból" — eszmetársainak többségével — az utóbbit helyeselte. A szakirodalom tudott arról, hogy Nagy-Britannia miniszterelnöke, az ifjabb Pritt már 1788-ban ellenezte a Habsburg Birodalom elleni fellépést, s berlini követe útján ennek megfelelően igyekezett befolyásolni az Angliával ekkor szövetséges viszonyban lévő porosz kormányt. 1790 február elején a brit külügyminisztérium értesítette bécsi követét, hogy a kormány nem helyesli a Habsburgok elleni szervezkedést. Ugyanez a követ február végén tudatta Londonnal, hogy — porosz forrásból — arról értesült, miszerint a magyar elégedetlenek egy magasrangú küldötte készül Angliába, hogy tájékozódjék a kormány álláspontjáról. Az angol-magyar kapcsolatok kutatói nem tudtak a küldetés megvalósulásáról, s vélhető volt, hogy arra nem is került sor. Vay Miklós özvegyének emlékezéseiből és a Kriegsarchiv irataiból azt tudni lehetett, hogy sérült szemének gyógyítására a báró 1790 februárjában engedélyt és szabadságot kapott, hogy beteg szemét Párizsban kezeltesse. A hivatalos iratokból azt is tudni lehet, hogy Vay szabadságát meghosszabbították. Az út igazi természetére úgy derült fény, hogy Szakály Orsolya Vaynak Sir Joseph Banks-sel való kapcsolatát vizsgálva, kezébe került a tudós egy 1988-ban megjelent részletes életrajza. Ebből kiviláglott Vay 1790-es londoni utazásának igazi oka. A biográfia szerzője, Harold Β. Carter a londoni Natural History Museumban összegyűjtötte a tudós szétszóródott irathagyatékát, vagy az idegenben találhatók másolatát. Az utóbbiak között található Banks-nek a kaliforniai Sutro Libraryben őrzött naplójának átirata, amely a téma szempontjából fontos információkkal szolgál. Banks naplója révén nyomon követhető, hogy 1790-ben Vay miként igyekezett tudós barátja közbenjárásával meghallgatást kérni Pitt miniszterelnöktől. A feljegyzések március 20-án tudósítanak Vay megérkezéséről. A báró azt kérte barátjától, hogy szervezze meg találkozóját a miniszterelnökkel, akit egy magyar „társaság" megbízottjaként kíván tájékoztatni. Banks — aki rokona volt Pittnek — még aznap felkereste a miniszterelnököt, aki nem tudott a magyar küldött érkezéséről, s megfontolandónak tartotta, hogy egyáltalán találkozzék vele. (Ezt Banks rögzítette, akinek vonatkozó feljegyzéseit a szerző itt és a következőkben lábje^zeteKben angolul teljes