Századok – 2005

TÖRTÉNETI IRODALOM - Galla Ferenc: Ferences misszionáriusok Magyarországon és Erdélyben a 17-18. században (Ism.: Tóth István György) 484

485 TÖRTÉNETI IRODALOM tanítványa, Borovi József egyháztörténész, rejtegetett és őrzött meg az utókornak. A műből több helyen hiányzott sok-sok oldal, és elveszett a kézirat vége, a jegyzetapparátus mintegy harmada is. Az évtizedes javítgatás miatt a kézirat nehezen olvasható volt, - úgy tűnt, hogy ez már inkább múzeális tudománytörténeti érték, mint a tudományos életet befolyásoló, eleven mű. Ezen változtatott a kitűnő egyháztörténész, a jelenlegi bécsi levéltári delegátus, Fazekas István. A történész szakmát gyakran eluraló önzés, a túláradó kutatói egók korában nem lehet eléggé megbecsülni Fazekas István évtizedes, áldozatkész munkáját, amellyel ebből a kéziratroncsból eleven, élvezetes és hatalmas tudományos apparátussal ellátott könyvet alkotott. Bár sajtó alá rendezőként tünteti fel a címlap, Fazekas inkább társszerző. Galla Ferenc gyakran nehézkes szövegét Fazekas István átfésülte, egységesítette, a sokszor önkényes sorrendet logikusabbá tette, a nyilvánvaló elírásokat kijavította. Ennél sokkal többet is tett azonban, és a módszere, azt hiszem, példamutató lehet a további, lappangó kéziratokat kiadó történészek számára: egyszerre kellett a kéziratot az eredeti voltában megőrizni, és a mai kutatók számára használhatóvá tenni. így ez a kettő együtt látszólag lehetetlen feladatot jelent, megoldása azonban Fazekas Isvánnak mégis sikerült. Fazekas Galla lábjegyzeteit aktualizálta, úgy azonban, hogy megőrződött mindaz, amit a szerző eredetileg írt. Ezt szembesítette Fazekas a későbbi eredményekkel, feltüntetve, ha az iratokat időközben kiadták, vagy a kérdésről újabb tanulmányok jelentek meg, vagy az adott papról ma már többet lehet tudni - például Fazekas Istvánnak a Pázmáneum hallgatóit számba vevő, kitűnő adattárából. A sok gondos könyvészeti leírás között csak egy makacs hibát találtam. Veress Endre sok kötetes okmánytáránál mindig lemaradt a kötetszám, talán azért is, mert az erdélyi kutató valamennyi itt idézett iratot ugyanott, a X. kötetben, adta közre. Galla munkája két nagy részre, két könyvre tagolódik. Fazekas István alighanem jól gondolja, hogy a második, az erdélyi ferences missziókat bemutató, sokkal részletesebb és sokkal kiérleltebb rész készült el előbb, ezt toldotta meg, talán egy-két évtizeddel később, Galla Ferenc a Habsburg-országrész ferences misszióit feldolgozó első könyvvel. A munka, mondhatnánk, in médias res indul, Galla Ferenc és vele az olvasó különösebb bevezetés nélkül rögvest elmerül a Hitterjesztés Szent Kongregációja gazdag anyagában. A mariánus és szalvatoriánus ferences rendtartományok és a kapucinusok misszióit Galla Ferenc csak röviden tárgyalja, mert ezekről viszonylag kevés anyagot rejt a Propaganda Fide levéltára. Annál izgalmasabb és részletezőbb a következő rész, amely a konventuális ferences szerzetesek — Galla Ferenc kissé ódivatú szóhasználatával: a minoriták — felső-magyarországi misszióit mutatja be. Míg Magyarországon és Erdélyben, de Lengyelországban és Csehországban is, sokszor nagy hiány volt képzett katolikus papokban, addig Itáliában igen népes volt a papság, számos ferences provinciában pedig valóságos túlnépesedésről beszélhetünk. Ezek az olaszországi túlzsúfolt rendtartományok nagyobb számban exportáltak szerzeteseket, misszionáriusokat Közép-Európába. Az olasz ferencesek aránya a konventuális ferencesek között volt a legnagyobb, hiszen e rend közép-európai rendtartományai szinte kiürültek. A második könyv az erdélyi missziók történetét nyújtja, bemutatva az obszerváns ferences szerzetesek, magyarok, olaszok, bosnyákok erdélyi hittérítő tevékenységét, ennek tárgyalása közben a hódoltság és a szomszédos Moldva misszióival is megismerkedhetünk. A Csíksomlyó kolostorában folyó térítésről éppúgy sokat megtud e lapokról az olvasó, mint az erdélyi arisztokraták, a Mikesek, Aporok, Tholdalaghyak, Lázárok udvaraiban élő szerzetesek munkájáról. 1700 körül azután missziók nagy korszaka lezárul. Galla Ferenc részletesen beszámol arról, hogyan ér véget a vándormissziók ideje, és kerül vissza a hittérítő munka a megyéspüspökök irányítása és felügyelete alá. Ennek ellenére a monográfia a 18. század elejéről is sok érdekes adatot nyújt a missziókra vonatkozóan. Galla Ferenc nem a nagy koncepciók, hanem a részletes, eleven beszámolók mestere. Aki a trentói reform európai főáramában akarja elhelyezni a magyarországi katolikus megújulást, az csak kevés elméleti muníciót talál majd ebben ebben a könyvben. Galla Ferenc gyakran megelégszik az eseménytörténettel, a különböző anyanyelvű, különböző szerzetesrendekhez tartozó papok egymás közötti, szükségszerűnek tekintett, állandó marakodásának a leírásával - a modern nyugati missziótörténeti munkák ennél sokkal árnyaltabban látják és láttatják a hittérítés szerepét a koraújkori társadalomban. Akit viszont a magyarországi misszionáriusok hatása, élete, mindennapjai érdekelnek, az igazi kincsesbányára lel Galla művében. A szűkebben vett egyháztörténet mellett a művelődéstörténet, az irodalomtörténet és a néprajz is igen sok adatot, leírást meríthet Galla Ferenc újjászületett monográfiájából. Az olvasó, akár történész, akár a történelem iránt érdeklődő laikus,