Századok – 2005

TÖRTÉNETI IRODALOM - Galla Ferenc: Ferences misszionáriusok Magyarországon és Erdélyben a 17-18. században (Ism.: Tóth István György) 484

484 TÖRTÉNETI IRODALOM Galla Ferenc FERENCES MISSZIONÁRIUSOK MAGYARORSZÁGON ÉS ERDÉLYBEN A 17-18. SZÁZADBAN Sajtó alá rendezte Fazekas István. Budapest-Róma 2005. (Collectanea Vaticana. Sorozatszerkesztő: Tusor Péter). Vol. 2. 404 ο. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a Collectanea Vaticana című, 2004 végén indult sorozat, 2005 februárjában megjelent második kötetével fordulat állt be a magyarországi missziók kutatásában. Galla Ferenc egyháztörténész professzor alapvető monográfiája az erdélyi és ferences missziókról — római kutatásai után hét, könyve megírása után négy évtizeddel, halála után pedig 28 évvel — napvilágot látott. Az a talán elcsépelt fordulat, miszerint habent sua fata libelli, a „könyveknek megvan a maguk sorsa", Galla professzor kézirata esetében nagyon is igaz. Galla Ferenc neve, akárcsak több egyháztörténész kortársáé, 1950 után több évtizedig csak a legszűkebb szakma előtt volt ismert, számos kitűnő, de kisebb munkájából. Ezek — főként pénzügyi okokból — magánkiadásban, sokféle impresszummal, nehezen áttekinthető formában, például kötetté alakított különlenyomatokként jelentek meg. Az egyháztörténész professzor három nagy monográfiája azonban mindez ideig kéziratban maradt. Galla Ferenc — mint ez a kötetet sajtó alá rendező Fazekas István tartalmas bevezetőjéből kitűnik — 1888-ban született, és nagyon korán belépett a szalézi szerzetesrendbe. Iskoláit a rend segítségével már Olaszországban végezte, az itáliai műveltséget, a kitűnő olasz nyelvtudást, az Itália iránti, könyvében is tetten érhető rajongást szinte gyerekfejjel szívta magába. 1914-ben azonban Galla Ferenc visszatért Magyarországra, a váci egyházmegyében lett plébános, közben a Pázmány Péter Tudományegyetemen későbbi patrónusa, Hóman Bálint tanítványaként doktorált történelemből. 1927 és 1933 között két hosszabb ösztöndíjjal éveket töltött Rómában. (Római tanulmányútját, ennek viszontagságait, továbbá a római eredmények publikálására tett erőfeszítéseit Galla levelei és más korabeli dokumentumok alapján részletesen és plasztikusan mutatja be Tusor Péter, a Collectanea Vaticana sorozatszerkesztője, ezen sorozat előző kötetében. Itt Tusor Péter Artner Edgár — a Gallakézirathoz hasonlóan hányatott sorsú — római okmánytárának kiadásához kapcsolódóan áttekinti a római magyar kutatások történetét Báthory István királytól 2004-ig, Galla munkásságára is kitérve.) Míg a Rómába kijutott magyar történészek mindaddig a joggal kimeríthetetlennek tartott Vatikáni Levéltár felé vettek irányt, Galla Ferenc remek érzékkel a római missziós-központnak, a Sacra Congregazione de Propaganda Fide, azaz a Hitterjesztés Szent Kongregációjának a kutatók előtt csak nem sokkal korábban megnyitott levéltárában kezdte meg a kutatásait. A kötet anyagának több mint 95%-a ebből a hihetlenül gazdag, de igen nehezen áttekinthető levéltárból való. Galla módszeresen, kötetről kötetre nézte át a Hitterjesztés Szent Kongregációja anyagát, amelyben már a tájékozódás is nehéz. Igen sok „miscellanea", azaz vegyes állaga van ennek a levéltárnak, továbbá a földrajzi alapon besorolt iratok is könnyen félrevezethetik a kutatót. A földrajzi felosztás a 17. századi ismeretek alapján történt, és a három részre szakadt Magyarország bonyolult geográfiájában a misszionáriusok és levéltárosok gyakran nem ismerték ki magukat. A 17. század második felében pedig a Kongregációban a legtöbb iratot egységes időrendbe sorolták, ezért Galla Ferencnek sorban át kellett lapoznia a köteteket, benne Ázsia, Afrika misszióiról szóló iratok százaival, hogy rátaláljon az erdélyi ferencesek beszámolóira. Galla Ferenc hihetetlen kitartással gyűjtötte, másolta, jegyzetelte ezt a levéltári anyagot. Hazatérése után Galla előbb a váci szemináriumban tanított, majd — a modern szemléletű váci püspök, Hannauer Árpád István, és volt tanára, Hóman Bálint miniszter támogatásának köszönhetően is — 1936-tól 1959-ig a Pázmány Péter Tudományegyetem Hittudományi Karán (később a Hittudományi Főiskolán) az egyháztörténet professzora volt, közben egy évig — nem túl hálás időkben — a kar dékánja is. A tanítás mellett Galla Ferenc a római levéltárakban feltárt hatalmas anyagot több kisebb, de alapvető fontosságú közleményben adta közre, és folyamatosan dolgozott három nagy monográfiáján, a ferences missziók, a pálos missziók és a hódoltsági missziók történetén. 1950 után ezek a kéziratok már nem jelenhettek meg, aligha kell részleteznünk, hogy miért. A 89 évesen, 1977-ben elhunyt egyháztörténész azonban a munkát a magyarországi levéltárakban folytatva, szinte a haláláig csiszolgatta a kéziratokat, hol javítva, hol rontva rajtuk. A ferences missziókról írt hatalmas munkából (mintha csak egy középkori kódex fennmaradásáról olvasnánk!) mindössze egyetlenegy, csonka kézirat maradt, amelyet Galla Ferenc egyik