Századok – 2005

TÖRTÉNETI IRODALOM - Urbaria et conscriptiones. Urbáriumok és összeírások a Magyar Országos Levéltárban (Ism.: Fazekas Zoltán) 481

481 TÖRTÉNETI IRODALOM keresnünk, akik az Intelmek tanácsai szerint „tudásokat és fegyvereket" hoznak az országba, sőt, a GpP 66. oldalának 1. sz. jegyzetében meghivatkozott, T. Jurek által írt tanulmány is inkább ezt érti alattuk Freisingi Ottó és Rahewin Gesta Fridericijének egy helyére hivatkozva. Ha összefoglalásképpen arra a kérdésre keressük a választ, hogy mennyiben haladja meg a GpP a legutóbbi kiadás színvonalát, a következőket lehet mondani. Mindenképpen nagy előrelépés Maleczyhski kiadásához képest, hogy a GpP kiadói számos helyen helyesbítették a kéziratok alapján rekonstruálható szöveget, még ha itt néhány esetben kritikai megállapításokat lehet is tenni. Ugyancsak nagy előrelépés, hogy (a jelen recenzióban kifogásolt passzusok ellenére is) párhuzamosan olvasható a latin szöveg és annak angol fordítása, ami többek között a mű az egyetemi oktatásban való fehasználhatóságát növeli meg. Marad azonban némi fenntartás az olvasóban. A kiadók a legtöbb esetben nem vállalkoztak arra, hogy — miként azt szövegkiadásoknál megszoktuk — állást foglaljanak a GpP-vel kapcsolatos legfontosabb problémák (keletkezési idő, író személye, eszmeiség stb.) tekintetében, hanem megelégedtek azzal, hogy ismertetik az egyes álláspontokat. Azonban ehhez szükséges lett volna valamennyi nézet teljes bemutatása. Kár, hogy a kiadók negligálták a gesztával kapcsolatos 1952 óta született szakirodalmi eredmények egy részét. Igaz, hogy a kiadás bevallott célja az volt, miként erre Thomas Ν. Bisson is utalt előszavában, hogy bevezessék a nemzetközi kutatásba a csak regionális érdeklődésre számot tartó GpP-t. Ez minden bizonnyal sikerül is, azonban kérdéses, hogy csupán ezzel közelebb lehet-e jutni Gallus Anonymus gesztájához. A mű ugyanis általánosságban kétségtelenül a nyugati irodalmi hagyományok letéteményese, részleteiben (mindenekelőtt eszmeiségében) azonban csak a kelet-közép-európai régió történetén keresztül érthető meg. így, nézetünk szerint, leginkább a források iránt érdeklődő nyugat-európai és tengerentúli kutatókat érte kár, mivel közismert, hogy míg Kelet-Közép-Európában a medievisztikai kutatásban általában ismerik a nyugat-európai irodalmat, addig ez fordítva nem mindig igaz. így aztán a vállalkozás igazi vesztesei a nyugat-európai kutatók, mert nem értesülnek az egyik legjelentősebb közép-európai történeti kútfő közép-európai kutatástörténetének fontos mérföldköveiről. Bagi Dániel URBARIA ET CONSCRIPTIONES Urbáriumok és összeírások a Magyar Országos Levéltárban Az utóbbi időben — örvendetes módon — visszanyerte rangját a forráskiadás, amit az ilyen típusú publikációk számának növekedése is jelez. A források közzététele több szempontból is nyereségnek tekinthető a történésztársadalom számára. Elsősorban azért, mert ezáltal az irat könnyebben hozzáférhetővé válik. Nem elhanyagolható ugyanakkor az olvasati nehézségek kiküszöbölése sem, amelyekkel esetenként még a régi korok forrásaival foglalkozó, iratolvasásban jártas kutatók is szembesülnek. Egy forrás közreadásának többféle típusa lehetséges. A legteljesebbnek a központozással és jegyzetekkel is ellátott, szöveghű forráspublikációt tekinthetjük. Nagyon gyakori ugyanakkor, hogy a szerzők csupán a komoly forrásértékkel bíró főszöveget publikálják. Erre leginkább azon forráscsoportok esetében szokott sor kerülni, amelyek egy központilag meghatározott, egységes séma szerint készültek: éppen ezért a formulának tekinthető bevezető és záró rész csekély történeti értékkel bír. A harmadik típus a regeszta jellegű forrásközlés, amely az eredeti forrás tartalmi kivonatának közreadását jelenti. Ezeken a tudományos igényű forráspublikáció kritériumait hiába is kérnénk számon, hiszen hiányoznak belőlük a jegyzetek és a mellékletek. Éppen ezért a bennük található adatokat felhasználás előtt minden esetben össze kell vetni az eredeti irattal. Ennek ellenére az ilyen jellegű munka jelentősségét mégsem lehet eléggé hangsúlyozni. Ezen kiadványok révén ugyanis az eddig létező levéltári segédleteknél sokkal részletesebb anyag kerül közvetlenül a kutató dolgozószobájába. Manapság az úrbérrendezés forrásainak kiadása reneszánszát éli. A dunántúli megyék urbáriumainak a feldolgozására már lényegesen korábban sor került, mivel a birtoktörténettel vagy a jobbágyi társadalommal foglalkozó monográfiák többsége is ennek a régiónak a kutatására helyezte a hangsúlyt. Mára az olyan területek úrbérrendezés kori forrásainak kiadásában is jelentős előrelépést tapasztalhatunk, amelyek esetében korábban igen alacsony fokú volt a feldolgozottság. Egyik ilyen volt például a történeti Bihar vármegye, amelynek a kilenc kérdőpontra adott vá-