Századok – 2005

TÖRTÉNETI IRODALOM - Gesta Principum Polonorum. The Deeds of the Princes of the Poles. (Ism.: Bagi Dániel) 477

479 TÖRTÉNETI IRODALOM harmadik életrajza, az úgynevezett elveszett passiója nem lehetett Querfurti Brúnó munkája. Hasonló a helyzet a gesztában Péter magyar király alapításának tulajdonított bazoariumi templommal. Bazoarium problémája mind a magyar, mind a lengyel történetírást igen intenzíven foglalkoztatta, és szép számban születtek is eredmények. A kiadók éppen azokat az eredményeket negligálták (Tadeusz Lewicki, Karácsonyi János, Györffy György), melyek alapján biztosan állítható, hogy Bazoarium alatt az óbudai prépostság értendő, valamint nem vették figyelembe, hogy Anonymus a 12. század végén ugyanígy nevezi Budát (Buduuar, vö.: Gesta Hungarorum c. 1.). Végül az első könyv végén feltűnő Franco (Frank) püspökre kell felhívni a figyelmet. Valóbannem tudjuk pontosan, ki volt ő, azonban az elmúlt évtizedekben több kísérlet is történt a titokzatos püspök kilétének megállapítására (Váczy Péter, Székely György, Kiss Gergely). Talán érdemes lett volna ismertetni az erre vonatkozó szakirodalmat is. Ami magát a szövegkiadást illeti, a GpP kiadói általában Karol Maleczynski 1952. évi kritikai kiadásának textusát vették alapul. Azonban több (összesen huszonöt) helyen eltértek a Maleczynski által rekonstruált szövegtől. Ezeknek többsége indokolt volt, mivel vagy Maleczynski tekintett el egy tetszetősebb szövegértelmezés kedvéért a kéziratokban olvasható variációktól, vagy kiadói tévedés miatt maradt hiba a kritikai editioban. A fenti esetek nagyobb hányada nem befolyásolta érdemben a szövegértelmezést, míg kevesebb (összesen öt) esetben a GpP új értelmet adott a geszta szövegének. Közülük négyet szükséges külön is kiemelni. Különösen figyelemre méltó az első könyv 4. fejezetében fennmaradt bejegyzés I. Mieszkóról. Maleczynski kiadásában az olvasható, hogy Mieszko prius nomine vocatus alio, amit a GpP editorai primus nomine vocatus illóra, változtattak. Az ügy érdekessége, hogy mindkét szövegvariáns egyfajta újkori történetírói önkény terméke, a kéziratok alapján ugyanis csak a primus nomine vocatus alio változat rekonstruálható. Emiatt a kutatásban két markánsan elkülöníthető vonulat figyelhető meg: az egyik amellett voksol, hogy Mieszko korábban más nevet viselt, míg a másik egyszerűen úgy tekinti, hogy ő volt az első, aki ezt a nevet viselte. A GpP is ezt az utóbbi utat választotta, kár, hogy a kiadók nem indokolták meg részletesebben, miért ezt a változatot fogadták el, illetve nem ismertették behatóbban az erről fennmaradt szakirodalmi anyagot. Az első könyv 16. fejezetében a GpP Maleczynski regni ministeria kifejezését regni misteriara javította, amivel tulajdonképpen visszatért az MGH szövegéhez. Úgy véljük, Maleczyáski azért választotta a heilsbergi kéziratban fennmaradt ministeria változatot, mert — ahogy több tanulmányában is kitért erre — ezt tekintette az eredeti szöveghez legközelebb álló szövegtanúnak, valamint a szót a kontextus szempontjából is jobbnak találhatta. Bár kétségtelen, hogy a GpP által javasolt szövegvariáns sem ismeretlen (magunk számítógépes kereséssel rengeteg esetet találtunk 12. századi művekben, igaz legtöbbször mysteria regni Dei) formában, mégis úgy véljük, hogy megfontolandó lett volna tekintettel lenni a szövegösszefüggésre (a mondat és az egész fejezet az uralkodó, valamint a tanács az ország érdekében tett dolgait mondja el). Különösen érdekes a második könyv 4. fejezetében eszközölt változtatás. Ott Maleczynski kiadásában Ulászló Herman fejedelem és bizalmasa, Sieciech vajda László magyar királyt és Bretiszlav cseh fejedelmet a wroclawiak ellen rendeli (Wladislauum Ungarie regem et Brethizlauum Bohemie ducem in auxilium sibi contra Wratislauenses mandaverunt). Ezt a GpP kiadói annyiban változtatták meg (szembehelyezkedve a kézirati hagyománnyal is), hogy Ulászló és Sieciech Lászlót a wroclawiak és a cseh fejedelem ellen hívják be. A változtatást megindokoló érvek önmagukban elfogadhatók, a kiadók felismerése ugyanis, hogy Gallus Anonymus egy másik helyen éppen arra hivatkozik, hogy Ulászló Herman ellenséges viszont tart fenn a csehekkel. Kérdés azonban, hogy elég alapot teremtett-e mindez ahhoz, hogy a kézirati hagyománnyal szöges ellentétben álló szöveget hozzanak létre a GpP kiadói. Szemben ezzel az esettel pont fordítva jártak el a kiadók az első könyv 28. fejezetének szövegrekonstrukciója kapcsán. A szerző ezen a helyen magyarázza meg olvasóközönségének, hogyan fogadta Szent László az 1079-ben Szaniszló krakkói püspök meggyilkolása után hozzá menekült II. Merész Boleszló királyt. Maleczyúski és a rá támaszkodó GpP szövege alapján a következő fordítás hozható létre: „Mikor László király hírül vette, hogy Boleszló érkezik, részben örült barátjának, részben viszont megmaradt a haragja. Részben örvendett, hogy fivérét és barátját fogadta, de bántotta, hogy annak fivére, Ulászló ellenségévé lett." (Cum audisset Wladislauus Boleslaum advenire I Partim gaudet ex amico, partim restât locus ire. Partim ex recepto quidem fratre gaudet et amico, sed de fratre Wladislauo facto dolet inimico). Maga a kritikai kiadásban szereplő szöveg azonban az egyik legproblematikusabb része az egész műnek. Közismert ugyanis, hogy a geszta három