Századok – 2005

TÖRTÉNETI IRODALOM - Gesta Principum Polonorum. The Deeds of the Princes of the Poles. (Ism.: Bagi Dániel) 477

478 TÖRTÉNETI IRODALOM tatási hagyománya van, s mely körül — (nem csak) a 11-12. századi lengyel történelem rekonstrukciójának vágya miatt — tulajdonképpen az első kiadás óta nem csitul, legfeljebb időről-időre alábbhagy a kutatói polémia. Mivel minden szövegkiadás esetében elvárható, hogy — ha vannak ilyenek — haladja meg az előzőeket, a továbbiakban részleteiben elemezve a kiadást, a recenzeált munkával kapcsolatban is erre a kérdésre kívánunk választ találni. A Gesta Principum Polonorum (a továbbiakban a kiadók rövidítési módját követve: GpP) elején Thomas Ν. Bisson harvardi professzor előszavát olvashatjuk, aki maga is szentelt korábban egy rövidebb tanulmányt a GpP-nek, majd a kiadói tanulmány után következik a geszta három könyvének latin-angol nyelvű szövegkiadása, melyet a kiadók angol nyelvű lábjegyzetei kísérnek. A szövegkiadás után az index és egy válogatott bibliográfia olvasható. Elöljáróban mindenképpen meg kell jegyezni, hogy a GpP kétnyelvű kiadása méltó folytatása a közép-európai középkori forrásszövegek kiadására létrejött sorozatnak, melynek első kötetében közismerten Kézai Simon Gesta Hungaroruma látott napvilágot, s melyben már ugyancsak hozzáférhető IV Luxemburgi Károly önéletrajza is. Ugyancsak üröm nélküli örömmel tölti el e sorok íróját, hogy a GpP latin szövegével párhuzamosan olvasható egy világnyelven megjelent fordítása is, ami — és itt teljes mértékben egyetértünk a kiadói előszóban megfogalmazott reményekkel — hozzáférhetővé teszi a szöveget a latinul nem értő közönség számára is, ráadásul még azoknak is könnyebbséget jelent, akiknek Bujnoch és Grodecki fordítása nyelvi okokból hozzáférhetetlen. Mindazonáltal nem lehet megkerülni, hogy a jelen recenzióban ne essen szó a kiadás néhány problematikus jellemzőjéről. Eltekintve a néhány név- és dátumtévesztéstől, melyek feltehetően figyelmetlenségből adódó tévesztésre vezethetők vissza (néhai Danuta Borawska Dorota keresztnévvel jelenik meg, a birodalmi évkönyvek kiadásában elévülhetetlen érdemeket szerzett Mathilde Uhlirz keresztneve Magraretté változott, Könyves Kálmán halálának dátuma tévesen szerepel), a következőkre szükséges kitérni. A kiadók a GpP esetében eltértek Kézai Simon Gesta Hungarorumának kiadásánál alkalmazott módszertől, ahol Szűcs Jenő Kézairól írott tanulmányát fordították le angol nyelvre. Rögtön hozzá kell tenni, hogy a GpP esetében hasonló megoldást nehezebben lehetett volna kivitelezni. A GpP-ről az utolsó nagyszabású összefoglalók legtöbbje az elmúlt évszázad ötvenes éveiben született, és csak valamelyik részkérdését vagy részét érintette a gesztának. Az egyetlen kivételt Maleczynski lengyel nyelvű, latinul összefoglalt kiadói előszava (1952) jelenti. Tadeusz Grudziiíski a GpP irodalomjegyzékében sajnos nem szerepeltetett háromrészes monográfiája a geszta első könyvének eszmeiségéről szól (1951., 1954., 1957.), Jan Adamus jogtörténész professzor könyve a geszta államjogi felfogásáról írt 1952-ben mindmáig jól hasznosítható könyvet. Ujabban Czeslaw Deptula jelentkezett egy habilitációs dolgozatnak írt hermeneutikai elemzéssel (1990., újabb kiadása: 2000.), ő azonban csak a geszta őstörténeti részeivel, az első könyv első felével foglalkozott, Kersken pedig — mint erre már hivatkoztuk — inkább az irodalom összefoglalására törekedett. Azonban azáltal, hogy a bevezető tanulmányt nem egy személy jegyzi, hanem az Editors' introduction (in cooperation with Wojciech Polák) címet viseli, nem világos kinek a nézeteit tükrözi a munka: Bak Jánosét, az inkább a kései középkor kutatójaként ismert, Urszula Borkowskáét, Giles Constable-ét, Klaniczay Gáborét vagy Wojciech Polákét. A tanulmányban (és általában a szövegkiadáshoz) felhasznált irodalom tekintetében a kiadók — nézetünk szerint teljes helyességgel — elsősorban a világnyelveken megjelent munkákat igyekeztek felhasználni. Ez érthető is, hiszen a jelen kiadás egyik fő célja a mű behelyezése volt az európai történelem, történetírás kereteibe. Kár azonban, hogy az általánosságban jól használható német, angol és francia nyelvű szakirodalmi munkák nem egyszer háttérbe szorították a geszta egyes részkérdéseit. Az irodalomválasztásban persze jól nyomon követhető a kiadók szándéka, akik éppen a nagy világnyelveken elérhető irodalomhoz kívánják vezetni az olvasót, hogy az érdeklődők annak alapján tájékozódjanak tovább. Csakhogy itt problémaként szokott felmerülni, hogy a nyugat-európai szakirodalmi munkák általában nyelvi okokból nem ismerik a kontinens keletebbre fekvő területein született nemzeti nyelvű irodalmat. Csak néhány példát kiemelve: ilyen Szent Adalbert elveszett szenvedéstörténetének kérdése. Sajnálatos, hogy csak Reinhard Wenskus egyébként alapvető tanulmányát ismertették a kiadók, mert Szent Adalbert életírásainak kérdéseiről a lengyel és a magyar kutatás is (pl. Jadwiga Karwasiiíska, Gerics József, Thoroczkay Gábor) is többször értekezett. Ráadásul Wenskusra rosszul hivatkoznak, hiszen ellentétben a kiadók állításával éppen ő volt az, aki bizonyította: Adalbert