Századok – 2005
FIGYELŐ - Makk Ferenc: Amicus Plato; sed magis amica veritas 459
A MAGYAR ŐSTÖRTÉNET-ÍRÁSRÓL 461 Az uráli őshaza (a finnugorok és a szamojédok elődjeinek együttélése) területét Vékony Gábor nagyjából az Oka és a Volga-könyök közti területre (a Volga folyó e szakaszának északi és déli vidékére egyaránt kiterjedően) lokalizálta növényfoldrajzi adatok: bizonyos fanevek felhasználása (azaz nyelvészeti paleontológia) alapján, amelyek között döntő jelentőségűnek tartja a tölgy (Quercus) fafajta ősi nevét. Vékony Gábor szerint a tölgy terjedése az V-IV évezredben elérte a Bjelaja és a Káma folyók vidékét, s mivel a tölgyfa ősi neve szerinte megvolt az uráli alapnyelvekben, ezért az uráliak a tölgyfa elterjedésének a zónájában éltek. Ebből következően nem is élhettek az Urál hegységtől keletre, mert ott korábban nem volt, és ma sincs tölgyfa. Vékony Gábor úgy véli, hogy a magyar (mára kihalt) nyelvjárási dob 'tölgyfa' jelentésű szó az ősi (? uráli-finnugor) toma-puwe szóból származik a finn tammi-hoz hasonlóan. A magyar dob (illetve dombu) szavat vette át az ősszláv (dombu alakban) az i.e. I. évezred közepén, s ebből lett a . későbbi szláv dub 'tölgyfa'jelentésű szó. (Másutt az átvételt — következetlenségről téve tanúbizonyságot — az időszámításunk kezdete körüli időszakra datálja.) Itt két orosz nyelvész nevére hivatkozik Vékony Gábor." Szegedi szláv nyelvtörténész, H. Tóth Imre professzor szerint azonban az orosz szlavisztika nem azt vallja, amit neki Vékony Gábor tévesen tulajdonított. A szláv nyelvészet — és hozzá hasonlóan a nemzetközi szlavisztika — ugyanis azt mondja, hogy a finn tammi és az ősszláv dombu szó között nincs kapcsolat, mindkettő egymástól független, önálló nyelvi fejlemény. Az ősszláv szó eredetileg egy ősi indoeurópai szóból származik, a magyar dob szó pedig ószlovén közvetítéssel keletkezett az egykori ősszláv dombu szóból, annak denazalizációja után.9 Azaz a magyar nyelvjárási és ősszláv eredetű dob szó nem alkalmas annak igazolására, hogy a tölgyet már az uráli népesség ismerte volna, mégpedig a Vékony Gábor által meghatározott uráli őshaza területén. Vékony Gábor a kőrisfa (Fraxinus) ősi nevét is felhasználja az uráli őshaza területének közelebbi meghatározására. A kőrisfa keleti határa a Volgába délről ömlő Szura folyó vidékén húzódik, és emiatt a szerző az uráli őshaza keleti határát is e vidéken húzta meg. Itt ismét nyelvészeti önkényeskedésének adja tanújelét, hiszen az általa is hivatkozott nyelvészeti szakvélemény legfeljebb a finn-volgai egység (jóval későbbi) korából származtatja a kőrisfa-nevet, amit viszont Vékony Gábor a legelfogadhatatlanabb módon az uráli kor kései szakaszába vezet vissza.1 " Ily módon nyilvánvalóan nem fogadható el a Vékony Gábor-féle uráli őshaza-lokalizálás! Ez persze természetszerűleg igen súlyos problémákat jelent a további (finnugor és ugor) őshazák földrajzi elhelyezkedése szempontjából, minthogy a szerző elmélete szerint ezek az őshazák nemcsak szorosan érintkeztek egymással, hanem köztük részleges területi átfedések is voltak. Az előzőhöz képest másodlagos jelentőségűnek tűnik Vékony Gábor azon meghökkentő kijelentése, amely a halászó-vadászó uráli népet a paleolit korszakban — érthetetlenül — nomád " Vékony G.: Magyar őstörténet i. m. 108-109., 166. " H. Tóth Imre professzor 2004. április 14-én hozzám intézett levelében ezen vélemény igazolására gazdagon idéz bolgár, német és orosz szakirodalmat. Segítségét ezúton is hálásan köszönöm. -A magyar nyelvjárási és kihalt dob ('tölgyfa') jelentésű szóra 1. még Fehértói Katalin·. A „névtani romantika" névfejtései: Dob, Dobos. Magyar Nyelv 88. (1992) 45-47. 10 Vékony G.: Magyar őstörténet i. m. 107-108., 109.
