Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Lupescu Radu: Hunyadi János alakja a magyar és a román történetírásban 385
412 LUPESCU RADU nai hadjáratának, amelyben Havasalföld is jobban adatolható szerepet játszott, külön fejezetben tárgyalta a Hunyadi János és a két román vajdaság közti kapcsolatokat. Ez utóbbi fejezet apropója Hunyadinak az 1448. évi hadjáratot előkészítendő moldvai és havasalföldi beavatkozása volt. A szerző ezzel kapcsolatban kissé merész következtetésekre vállalkozott, ugyanis szerinte „az Erdély, Havasalföld és Moldva között most létrejött kapcsolatok lehetővé teszik azt a következtetést, hogy Hunyadi a három ország egyfajta központosítására törekedett." Ez a mondat is jól tükrözi a román történetírásnak azon közkedvelt és sokat hangoztatott nézetét, miszerint Erdély egyfajta „országként" működött, a Magyar Királysághoz tartozását pedig ennek a ténynek a háttérbe szorításával próbálták palástolni. Gyakorlatilag a már Lupa§ által megteremtett szemlélet érvényesüléséről, sőt, ennek kibővítéséről van szó. A könyv különben a legfrissebb román és magyar kutatásokat összegezte, és kétségtelenül Elekes monográfiájának hatása érezhető a legjobban. Camil Mure§an volt a szerzője az időközben megjelent új román történelmi szintézis Hunyadira vonatkozó fejezetének is." A román történetírásnak ez volt az első többszerzős összefoglaló műve, amelynek egyik feladata a Romániához tartozó különféle régiók történelmi szerepének a kiegyensúlyozása volt. Az 1960-as évek után Mure§an, úgy tűnik, felhagyott a Hunyadival kapcsolatos kutatásaival, ennek ellenére a köztudatban továbbra is megmaradt Hunyadi-szakértőnek. Ezzel magyarázható, hogy a 2001-ben megjelent új román történelmi szintézis idevonatkozó fejezetét szintén ő írta meg.6 4 Am, míg az 1968-ban megjelent könyve az akkori legújabb kutatások eredményeire épült, ez az összefoglalása inkább ósdinak minősíthető: hiányoznak ugyanis belőle az utóbbi két évtized kutatási eredményei, még a legjelentősebbek is.65 Francise Pall Francise Pall minden idők talán legfontosabb Hunyadi-szakemberének tekinthető a román történetírásban. Mentes volt a marxista ideológiától és nem voltak előítéletei más népekkel, történetírásokkal szemben. Pali nem a kolozsvári történeti iskola hazafiasabb szemléletű irányzatát képviselő Lupa§nak, hanem az egyetemes történelem professzorának, Marinescunak volt a tanítványa. Mindig is kimondottan tudományos kérdések érdekelték, írásait tudományos, s nem politikai célok vezérelték. Marinescu hatására folytatta Iorga fiatalkori kutatásait a klasszikus és késői keresztes hadjáratokra vonatkozóan. Különösen ez utóbbi témával kapcsolatos munkássága tette őt ismertté a nemzetközi történetkutatásban is. 63 Istoria României II. Szerk. Andrei OÇetea et al. Bucure§ti 1962. 432-446. " Istoria românilor IV Szerk. Çtefan Çtefanescu, Camil Muresjanu, Tudor Teoteoi. Bucure§ti 2001. 338-348. 65 A szerző szintén 2001-ben jelentette meg angol nyelven 1968. évi monográfiáját, amelyet mindössze a bevezetőben egészített ki két bekezdéssel. Ebben az 1968-2001 közötti periódusból csak Engel Pál két cikkére, és Joseph Held könyvére utalt, anélkül, hogy a törzsszöveget a legcsekélyebb mértékben is átdolgozta volna, 1. Camil Mure§anu: John Hunyadi. Defender "f Oristendom. Ia§i-Oxford-Portland 2001.
