Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Lupescu Radu: Hunyadi János alakja a magyar és a román történetírásban 385
HUNYADI JÁNOS ALAKJA A MAGYAR ÉS A ROMÁN TÖRTÉNETÍRÁSBAN 413 A késői keresztes hadjáratok kutatása révén terelődött a figyelme Hunyadi e témához szorosan kapcsolódó személyiségére, akiről számos cikket és tanulmányt írt. Elsősorban Hunyadi korának eseménytörténetét igyekezett tisztázni, nem másodkézből vett információk, hanem eredeti, sok esetben közöletlen írott források alapján. Különös tehetséggel érzett rá a Hunyadi-kutatás olyan gyengéire, mint például a törökkel vívott korai harcok helye és kronológiája. Sokkal realistább szemlélettel tanulmányozta Hunyadi Moldvával és Havasalfölddel szembeni politikáját, illetve az 1444. évi magyar-török béke már akkor nagy kutatási hagyományokra visszatekintő ügyét. Ezen kérdések jelentőségét mi sem bizonyítja meggyőzőbben, mint az, hogy évtizedek múltán a magyar· történetírás, különösen Engel Pál, szintén igyekezett megválaszolni azokat. Pali munkássága révén érte el a román történetírás azt a szintet, amely komolyságával a Hunyadira vonatkozó magyar kutatások eredményeivel vetekedett. Sajnos Pali nem teremtett iskolát, alakja elszigetelt jelenség maradt a román történetírásban. Részletkutatásai nem eredményeztek semmilyen nagyobb monográfiát Hunyadiról, ami kétségtelenül nagy veszteség a Hunyadi-kutatás számára. Munkássága részben ma is aktuális, éppen ezért hasznos volt, hogy többnyire idegen nyelven megjelent, de nehezen hozzáférhető cikkeit, tanulmányait egy kötetbe összegyűjtve újból kiadták.6 6 Mihail P. Dan A Francisc Pali generációjához tartozó Mihail Ρ Dan szintén egyike volt a román középkorkutatás legjobb szakembereinek. Pali munkásságával ellentétben viszont Dan kutatásainak végeredménye nem csak tanulmányok halmaza, hanem egy összefoglaló munka is volt."' Műve kétségtelenül az egyik legjobban megírt könyv, amit Hunyadi Jánosról a román történetírás fel tud mutatni, még akkor is, ha a népszerűsítő munkákkal és a szakkönyvekkel szemben támasztott elvárásoknak egyszerre igyekszik megfelelni. A mű elsősorban nem a szerző eredeti kutatásaira épül, viszont a Hunyadi János hadjárataira vonatkozó addigi eredményeikből egységes koncepciójú, jól átgondolt összefoglalót ad. Mint több szláv nyelv jó ismerője, a szerző felhívta a román történetírás figyelmét a korszakkal kapcsolatos legfrissebb bolgár és szerb, illetve a huszita vonatkozású cseh kutatás eredményeire is. A könyv nem átfogó Hunyadi-monográfia, hanem kimondottan a hadjáratokkal, illetve a hadszervezettel és a hadművészettel foglalkozik. Természetesen ettől függetlenül kitért a család eredetére és Hunyadi pályafutásának korai szakaszára is. Ebben a könyvben is visszatérő motívum a parasztok, jobbágyok katonai szerepe, illetve a balkáni népek összefogása. Hunyadi hadjáratain túlmenően, részletesen foglalkozik a hadszervezettel és a hadművészettel, hangsúlyozva Hunyadi hadseregének részben újszerű jellegét: a nagyfokú mobilitást biztosító tagoltabb hadszervezetet, a zsoldos katonák egyre növekvő jelentőségét, a huszita hadszervezet hatását, különösen a szekértáborok szerepét, a Hunyadi 66 Francisc Pali: Românii §i cruciada târzie. A kötetet gondozta IonuÇ Costea. Cluj-Napoca 2003. 67 Mihail Ρ Dan: Un stegar al luptei antiotomane. Iancu de Hunedoara. Bucure§ti 1974.
