Századok – 2005

KÖZLEMÉNYEK - Lupescu Radu: Hunyadi János alakja a magyar és a román történetírásban 385

HUNYADI -JÁNOS ALAKJA A MAGYAR ÉS A ROMÁN TÖRTÉNETÍRÁSBAN 407 alapon vetette el. Elekes marxista-leninista szemléletét, habár ma már elavult, sőt egyenesen nevetségesnek tűnik, mégis érdemes komolyan megvizsgálni. Hogyan lehetséges, hogy egy viszonylag egyszerű, sok esetben naiv posztulátumokra épülő ideológia képes volt átformálni egy jól képzett, kiváló történész szemléletét? Elekes Hunyadiról írt legfontosabb történeti műve 1952-ben jelent meg. Teleki József monográfiája után ez volt az első átfogó mű Hunyadi pályafutásáról, amely egyszerűségében is szuggesztív címet kapott: Hunyadi. A marxista történetírás két közkedvelt toposza, a népek összefogása és az alávetett társadalmi helyzetben lévő néprétegek feltörekvése alkotja a könyv gerincét. Hunyadi János pályafutásának tárgyalása mindkét szempontból hálás témának bizonyult, Elekes pedig minden lehetőséget megragadott, hogy e két vetület kidomborításával rajzolja meg Hunyadi korát. Hunyadi háborúi megannyi alkalmat biztosítottak a szerző számára hangsúlyozni az alacsonyabb társadalmi rétegek szerepét a hadseregben. „A polgári történetírók e tekintetben feudális elődeiket követték s a jobbágykatonák szerepét igyekeztek elhallgatni, vagy jelentéktelennek feltüntetni." Kérdéses ugyan, hogy a Jobbágykatonák"-nak mekkora szerep jutott Hunyadi hadjárataiban, az viszont kétségtelenül a marxista történetírás javára írható, hogy a figyelmet erre a jelenségre is ráterelte. Az egzisztenciájukért és egyben országukért harcoló jobbágyokkal állítja szembe a társadalmi és politikai elit képviselőinek (király, pápa, bárók) a csak a saját hasznukat szem előtt tartó érdekpolitikáját. Elekes szerint alapjában véve Hunyadi is „híve maradt a kizsákmányolás feudális rendjének", azonban neki mégis sikerült „a kizsákmányolt osztály"-t a maga oldalára állítania. Úgy tűnik, Hunyadira még a feloldhatatlan osztályellentét tétele sem vonatkozott, amit a szerzőnek valahogyan meg is kellett magyaráznia. A magyarázat pedig egyszerű volt: a török fenyegetettség közepette, az osztályellentét háttérbe szorult. „Az ellentétes érdekű osztályok követeléseinek ez az egybeesése alapot szolgáltatott egy, az osztályok érdekközösségét hirdető, ellentéteiket elkendőző vagy háttérbe szorító ideológia kialakításához. Ennek bizonyos jelei megmutatkoznak Hunyadi kormányzói, Vitéz fogalmazta leveleiben is." A marxista történetírás másik alapgondolata, a népek összefogása, úgyszintén végigvonul a monográfián. Az összefogás vizsgálata kétségtelenül egyike a leghálásabb témáknak, amivel Hunyadi hadjáratai kapcsán foglalkozni lehet, Elekes pedig ezt a lehetőséget is alaposan kiaknázta. A jelenség természetesen nem csak a magyar, hanem a román történetírásban is megfigyelhető, ahol hasonló szemléletről tanúskodik Camil Mure§an egyik tanulmánya.5

9 A szerző kiemelte az országgyűlések szerepét is ebben a korban. Az országgyűlés jelentőségének növekedésének hátterében rejlő fő tendenciát azonban nem a rendi erők előretörésében, hanem a Hunyadi által megvalósított központosításban látja. Hunyadit a központosított monarchia megmentőjeként ábrázolja. Ennek a korszaknak kétségtelenül a széthúzás-központosítás problematikája az egyik legfontosabb elemzésre méltó kérdése. A mérleg nyelve bizonyára a széthúzó erők 59

Elekes Lajos: Hunyadi hadserege. (A történettudomány kérdései 9.) Bp. 1951.; Camil Mureqaw. Rolul lui loan de Hunedoara in mobilizarea maselor populäre împotriva expansiunii otomane. Studii 9. (1956) 55-72.