Századok – 2005

KÖZLEMÉNYEK - Lupescu Radu: Hunyadi János alakja a magyar és a román történetírásban 385

408 LUPESCU RADU javára billent és ilyen háttér mellett minden történésznek kapóra jött a széthúzó erőkkel szembenálló, egyfajta központi hatalom megteremtésére törekvő Hunyadi alakjának a kidomborítása. Elekes a Sztálin által felismert „nagy történelmi igazságok"-nak is teret engedett. Mintha sztálini ihletésre született volna meg például a törökök által kiprovokált központosítási tendencia tétele: „Ezekben az országokban (ti. Magyarországon, Ausztriában, Oroszországon) még nem volt kapitalista fejlődés..., de a törökjárás, mongoljárás és más keleti népek betörései miatt a védelem érdekei elodázhatatlanul megkövetelték központosított államok kialakulását (Sztálin)". „A sztálini útmutatás nyomán világossá válnak a magyar állam fejlődésének Hunyadi-kori sajátosságai. A központosítás feladata napirendre került" állítja Elekes Hunyadi kormányzóvá választása kapcsán. Mindezen vitatható ideológiai alapgondolatok mellett a monográfia tartalmi része alapos kutatásra épült, ami időtállóvá tette a munkát. Jó összefoglalót írt Hunyadi birtokairól, amiről addig mindössze a Hóman-Szekfű-féle Magyar történetben jelent meg egy táblázat. A Hóman által közölt táblázaton túlmenően ugyanakkor Elekes felsorolta a vonatkozó források egy részét is, illetve meghatározta, melyek voltak Hunyadi pályafutása során a fontosabb birtokszerzési periódusok. Habár hiányos felsorolásról van szó, valamint egyes birtokszerzések politikai hátterének értelmezése sem pontos, mégis az első ilyen jellegű próbálkozással állunk szemben. További érdeme a szerzőnek, hogy több esetben is figyelmet szentelt a különféle hatalomgyakorlási mechanizmusoknak: hogyan igazgatta Hunyadi a birtokait, hogyan gyakorolta a kormányzói hatalmat, milyen volt a kapcsolata az egyes bárói ligákkal, a városokkal, hogyan igyekezett rendbe hozni a kincstárat. Ilyen jellegű témákkal csak ritkán foglalkozott korábban a magyar történeti irodalom, egyedül talán a „ligák" különösképpen Hóman Bálint által kedvelt, de inkább vélt, mint valós társadalomtörténeti jelenségnek tekinthető kérdése kivétel ez alól. Elekes könyve egy új Hunyadi-képet vázolt fel, amely a mű egészében tükröződik, s egyben talán a kötet legnagyobb hatást elérő eleme. A marginalizált, cserben hagyott Hunyadiról van szó, akit az arisztokrácia jelentős része csak pillanatnyi érdekből viselt el: „a török veszedelmet Hunyadi révén vissza kell szorítani, de úgy, hogy ő maga áldozatul essék". Ma már ez a megállapítás aligha tekinthető hitelesnek, hiszen tudjuk, Hunyadi maga sem válogatott az eszközökben, ha birtokszerzésről, jövedelmekről, vagy hatalomgyakorlásról volt szó. Elekes könyvét, illetve Hunyadival kapcsolatos teljes munkásságát jelenleg is aktuálisnak lehet tekinteni, nem csak azért, mert azóta sem készült hasonló jellegű monográfia Hunyadiról, hanem azért is, mert kutatási eredményeinek nagy része továbbra is döntően befolyásolják mind a magyar, mind a román történetírást. Hunyadi János a kolozsvári román történeti iskola szemléletében A történelmi materializmusnak a magyar Elekes Lajos munkássága kapcsán már említett közkedvelt toposzai, a népek összefogása és az alacsonyabb társadalmi rétegek történeti szerepének tanulmányozása, fokozatosan a román tör-