Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Lupescu Radu: Hunyadi János alakja a magyar és a román történetírásban 385
406 LUPESCU RADU bői rengeteg nőtt Hunyadi származásával kapcsolatban, hogy végül egy időtálló, ma is érvényben levő következtetést vonjon le: „Hunyadi ősei e szerint havaselvi bojárok voltak; apja, Vajk 1395 táján költözött Magyarországra, Zsigmond király udvarába; itt házasodott és valószínűleg itt született első fia, János is; 1409-ben kapta első birtokát, a hunyadvári uradalmat, amelynek népe később, sokat foglalkozván urának, az országkormányzónak személyével, változatos de származásrendi szempontból hitelt nem érdemlő mondaelemekkel vette körül". Figyelembe véve, hogy mennyire különféle álláspontok éltek korábban a magyar történetírásban Hunyadi származásával kapcsolatban, meglepő, hogy Elekes tanulmánya után a magyar kutatás szinte egységesen kitartott e következtetések mellett: gyakorlatilag ma is Elekes megállapításai az irányadóak e kérdésben. A tanulmány második része vita a román történetírásnak a két világháború között fogant azon nézetével, miszerint Hunyadi nem csak származása révén volt román, hanem életműve is a románokat szolgálta. Iorga és Lupa§, mondhatni, román nemzeti tudattal ruházták fel Hunyadit. Elekes ezzel szemben számos érvet sorakoztatott fel Hunyadi magyarsága mellett, amiből egy tipikusan magyar-román vita kerekedett. A magyar politikai és kulturális felsőbbrendűség szemszögéből vizsgálta Elekes a Mátyás emlékkönyvbe írt másik tanulmányában a magyar-román viszonyt a Hunyadiak korában.'7 A maga korában ez volt a legjobb összefoglaló, amely magyar nyelven a két román vajdaság középkori történetével foglalkozott. Az akkor ismert forrásanyagon túlmenően a román történetírás minden jelentősebb termékét ismerte és felhasználta, így ezek a magyar történetírás vérkeringésébe is bekerültek. A két román vajdaság roppant ingatag politikai viszonyairól alkotott képe részben mára már elavult, ugyanis azóta számos forrással és több értelmezési lehetőséggel gazdagodott a kutatás. A második világháború után Elekes teljesen más ideológia jegyében folytatta történetírói tevékenységét. Molnár Erik mellett Elekes tekinthető a marxista-leninista szemléletű magyar középkortörténet megalapozójának: írásaiban ez az ideológia és kiváló szakmai tudása veszélyes fegyverré kovácsolódott össze. Az ő esetében nem holmi vulgármaterializmusról van szó, hanem tudományos igényű történelmi materializmusról. Munkásságában a marxista-leninista ideológia nem csak a kor politikai viszonyaihoz való alkalmazkodásból fakadó felszínes jelenség volt — amint az az akkori helyzet kényszere miatt sok jeles történész esetében előfordult — hanem annak szerves részét képezte. Azt, hogy Elekes szívvel-lélekkel marxistává vált, a legjobban az tükrözi, hogy saját 1944 előtti munkásságát is javarészt megtagadta. 1940-ben megjelent kiváló tanulmányáról 1952-ben a következőket írta: „Értékeléseit ma már tekintélyes részben hibásnak tartom. A hiba főforrása, hogy habár állást foglalt a nacionalista történetírás egyes túlzó megnyilvánulásai ellen, lényegében maga is annak szempontjai szerint készült és ez a kérdések helyes felvetését és megválaszolását akadályozta."5 8 Tanulmányát tehát nem esetleges ténybeli tévedései miatt bírálta, hanem ideológiai 57 Elekes Lajos: A magyar-román viszony a Hunyadiak korában. In: Mátyás király. Emlékkönyv születésének ötszázéves fordulójára I. Bp. 1940. 171-228. 58 Elekes Lajos·. Hunyadi. Bp. 1952. 73.
