Századok – 2005

KÖZLEMÉNYEK - Lupescu Radu: Hunyadi János alakja a magyar és a román történetírásban 385

388 LUPESCU RADU Teleki József műve révén Hunyadi János, és általában a Hunyadiak kora, egy óriási monografikus vállalkozással került a magyar történetírás középpontjába.' A könyv a tudományos magyar történetírás kialakulásának hajnalán született, olyan időszakban, amikor a magyar tudományos élet mélyponton volt. Az 1848. évi forradalmat követően számos magyar értelmiségi emigrációba szorult, az otthonmaradottak számára pedig a cenzúra szabta szűkre publikációs lehetőségeik határait. A 19. század közepén a történetkutatás intézményrendszere sem alakult még ki, egy-egy nagyobb vállalkozás mögött mindig egyéni kezdeményezés állt. Ilyen egyéni vállalkozásnak tekinthető Teleki József Hunyadi korszakkal kapcsolatos munkája is. Habár autodidakta módon lett történész, jogi képzettsége precizitásra törekvő jellemével párosulva megfelelő alapot jelentett, hogy a maga korában kiváló monográfiát tegyen közzé a Hunyadiak koráról. Olyan alapos munkát végzett, hogy művétől ma sem lehet eltekinteni, noha a Hunyadiakra vonatkozó kutatás időközben könyvtárnyi írást produkált. Teleki több évtizedes kutatómunkájának eredménye e mű. Pályafutása során számos német, cseh és magyar levéltári anyaghoz fért hozzá, amelyek adatait nem csak a monográfia szövegébe szőtte bele, hanem külön forráskötetben is megjelentette. Nem pusztán az elvégzett munka monumentális, hanem a mű szerkezete is úttörő a magyar történetírásban, ugyanis a törzsszöveghez oklevéltárt csatolt. Ez a módszer jól tükrözi azt a tudományos igényt, amelyre Teleki törekedett. A monográfia a nemzetformáló történelmi példaképek megteremtésében is szerepet játszott, tovább erősítve a Hunyadi-kultuszt az értelmiségiek körében. Jelentőségét csak tovább növelte az a speciális politikai konjunktúra, amit a Bach-korszak nehéz évei teremtettek: Teleki monográfiája révén a magyar történelem egy dicsőséges fejezete a cenzúra legszigorúbb hálójában tört magának utat. Abban, hogy a könyv megjelenthetett, kétségtelenül szerepe volt Teleki társadalmi státuszának és a hatalom szemszögéből nézve „tiszta múlt"-jának, különösen a 48-as forradalom tekintetében. Teleki munkája nem csak a Hunyadi-kutatásban, illetve a Hunyadi-kultusz megteremtésében volt korszakos jelentőségű, hanem jelentős hatással volt a magyar történetírás későbbi alakulására is. Mint említettem, új jelenségnek számított például egy monografikus munka alátámasztása írott forrásokat egybegyűjtő kötetekkel. Ez a vállalkozás teremtette meg továbbá a magyar történetírásban a későbbiekben oly virágzó történelmi földrajzok műfaját. Teleki nem érte meg műve e részének kiadását, a feladat elvégzése végül az Akadémiára hárult. A történelmi földrajz első csonka kötetét Szabó Károly adta ki Teleki kéziratára támaszkodva, majd hosszas szünet után az Akadémia 1887-ben eszközölte ki a mű folytatását. A Történelmi Bizottság Csánki Dezsőt bízta meg a feladattal, aki az adatgyűjtést szinte alapjaitól kezdve további négy kötetet készített el belőle. A Csánki által kiadott kötetek mind tartalmilag, mind formailag teljesen különböztek a Szabó Károly által megjelentetett kötettől, amely még Teleki eredeti szándékait tükrözte. Végül Fekete Nagy Antal 1941-ben jelentette meg a sorozat 7 Teleki József: Hunyadiak kora Magyarországon. I-V, X-XII. Pest 10Í2 :.357.