Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Lupescu Radu: Hunyadi János alakja a magyar és a román történetírásban 385
HUNYADI -JÁNOS ALAKJA A MAGYAR ÉS A ROMÁN TÖRTÉNETÍRÁSBAN 389 Trencsén vármegyére vonatkozó utolsó kötetét.8 Habár a történelmi földrajz nem készült el teljesen, olyan úttörő és átfogó munka volt a topográfiai kutatások terén, mint amilyet Nagy Iván végzett a társadalomkutatás-genealógia terén. Teleki műve, mondhatni, a gótikus székesegyházak sorsában osztozott: kisebb-nagyobb megszakításokkal mindig új szemléletben fogant tervek alapján egészült ki, hogy végül egy évszázados munka után is torzóban maradjon. Alig két évtizeddel Teleki monográfiája után jelent meg Pór Antal könyve Hunyadi Jánosról." A könyv a szerző legkorábbi művei közé tartozik és alapjában véve Teleki művére épül. Talán emiatt, valamint azért, mert egy népszerűsítő sorozat számára készült, tulajdonképpen sosem vált a Hunyadi-kutatás egyik referencia-munkájává. A 19. század második felében megjelent, a magyarság teljes történetére kiterjedő szintézisek is egyre nagyobb teret szenteltek Hunyadi Jánosnak — és általában a Hunyadi korszaknak —, amiben kétségtelenül nagy szerepe volt Teleki monográfiájának is. Elsősorban a második, bővített kiadást megért Szalay László-féle magyar történet és a század végén megjelent ún. millenniumi magyar történet örvendett nagy népszerűségnek.1 0 Mindkét történeti műben megfigyelhető, ahogyan a Hunyadiak kora fokozatosan kiterjedt a Zsigmond halála és II. Ulászló megválasztása közti teljes időszakra, miközben Hunyadi János alakja mintegy háttérbe szorítja Albert, I. Ulászló és V László alakját. Szalay egyenesen 1437-től számította a Hunyadi-korszakot, a millenniumi történet vonatkozó fejezetét megíró Fraknói Vilmos pedig 1440-től. A Hunyadiak növekvő kultuszáról tanúskodó magyar történelmi periodizációt jól tükrözik Szalay szavai: „közeledünk az időszakhoz, melyben a Hunyadi név homályba helyez minden egyéb nevet, magát a fejedelmét is, s mely István, László, Kálmán és Lajos koronázására új fényt öntött egy Hunyadynak halántékai körül." Érdemes megjegyezni, hogy Szalay László már az 1850-es években felhívta a figyelmet több olyan eseményre, amelyek jelentőségére újabban Engel Pál utalt: a Tallóciak szerepe Nándorfehérvár megtartásában 1440-ben, vagy a bátaszéki győzelem jelentősége Hunyadi pályafutásának későbbi alakulásában. Továbbá Szalay könyvében körvonalazódott először az a Hunyadi-kép, amely a későbbiek során a legtöbb róla szóló írásban is megjelent: a dúsgazdag magyar arisztokrata, aki hatalmas vagyonát nem öncélú dolgokra, hanem az ország javára fordította: „Szerették Hunyadit nagyravágyással vádolni, úgy kortársai, mint némely újabb írók. S ki tagadná el, hogy szerette, ha kezében nagy hatalom van s hogy rajta volt, hogy maga, illetőleg családja részére nagy vagyont gyűjtsön össze? De vájjon bűn-e a nemes nagyravágyás? Lehet-e valakinek vétkül felróni, hogy a legdere" Teleki József·. Hunyadiak kora Magyarországon. A szoros értelemben vett Magyarország leírása VI/1. Szerk. Szabó Károly. 1863.; Csánki Dezső·. Magyarország történeti földrajza a Hunyadiak korában I—III., V Bp. 1890-1913.; Fekete Nagy Antal·. Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. IV Bp. 1941. 9 Pór Antal: Hunyady János. Élet- és korrajz. Bp. 1873. 10 Szalay László: Magyarország története III. Leipzig 1853.; t/ő.: A magyar nemzet története II. A millenium alkalmából átdolgozta és újból sajtó alá rendezte Baróti Lajos. Bp. 1896.; Fraknói Vilmos: A Hunyadiak és a Jagellók kora (1440-1526). In: A magyar nemzet története IV Szerk. Szilágyi Sándor. Bp. 1896.