Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Tilkovszky Lóránt: A Deutscher Schutzbund és Magyarország. Nemzetiségpolitika - népiségpolitika. Területvédelem - kisebbségvédelem. (1918-1921) 3
38 TILKOVSZKY LÓRÁNT hez fűzött reményei szempontjából akkor is, ha ugyanakkor egyre kényelmetlenebbnek találta a magyarországi német kisebbség kezelésével kapcsolatos kritikáját, beavatkozásait. A legnagyobb felháborodást az keltette, hogy Loesch 1930 végén, 1931 elején személyesen beavatkozott egy németországi ösztöndíjon nevelkedve „ pángermán agitátorrá vált" fiatal bonyhádi orvosnak, Heimich Mühlnek a helybeli gimnázium pángermán-ellenes tanára, Gömbös Miklós által társadalmi becsületbírósági eljárás elé utalt ügyébe. Minthogy az ilyen eljárásokban mindkét fél a maga részéről 2-2 bírót kérhetett fel az öttagú becsületbíróságba, ahol szavazategyenlőség esetén annak elnökéé a döntés, Mühl — teljesen szokatlan és rendhagyó módon — nem magyar állampolgárokat nevezett meg, hanem Bleyer tanácsára két tekintélyes külföldi németet, mégpedig a birodalminémet Loescht és a romániai németek sváb vezérét Muthot, akik ezt el is fogadták. Az erről előzetesen egymással konzultáló Bleyer és Loesch arra számított ugyanis, hogy e váratlan húzás következtében előálló feszültség annyira kellemetlen lesz a magyar kisebbségpolitika számára, hogy a kormány inkább azon lesz, hogy ne kerüljön sor becsületbírósági eljárásra, amely — s ettől kell nagyon tartani — lavináját indíthatja el hasonló eljárásoknak a hazai népinémet mozgalom más előharcosai diszkvalifikálása, további közéleti szereplésük lehetetlenné tétele érdekében. A magyar kormány azonban arra az álláspontra helyezkedve, hogy beavatkozása az ilyen társadalmi ügyekbe nem lenne sem helyénvaló, sem indokolt, Bleyer és Loesch várakozása ellenére szabad folyást engedett az eljárásnak, amely a bizottság elnökének, a bleyeri irányzat prominens ellenfeleként ismert Perczel Bélának döntő szavazatával 3:2 arányban elmarasztalta Mühlt. A bíróságban a tulajdonképpen az össznémetség véleményét képviselő Loesch és Muth megtagadták a jegyzőkönyv aláírását, és nyilatkozatban foglaltak állást Mühl becsületessége és tisztessége mellett.118 A Bonyhádról hazaérkező Loesch azonnal levélben fordult „a két német állam", Németország és Ausztria külügyminisztereihez, Curtiushoz és Schoberhez, erélyes védelmet kérvén tőlük a magyarországi német kisebbség részére, amelynek helyzete — s ezt a bonyhádi fejlemények csak még jobban aláhúzzák — egyenesen megrendítő: a hatóságok szembeszegülése Bethlen elvileg tisztességes, de elégtelen és erélytelen hivatalos politikájával, s az erősödő társadalmi terror, amely hazafiatlannak bélyegez minden harcot a német népiségért, különösen fenyegetővé teszik Magyarországon az asszimilációs veszélyt. Hatékony közbelépésre kellene felhasználni a revíziós politikát folytató Magyarország nagyfokú rászorultságát Németország, Ausztria, és általában az össznémetség támogatására, a magyarországi német néptársak védelmében.119 Egy, az osztrák külügyminisztériumban készült feljegyzés szerint Magyarországnak már csak azért is javítania kellene a magyarországi németség helyzetén, mert ha az nyilvános vita tárgyát képezné Ausztriában, amit eddig sikerült megakadályozni, akkor annak a kisantant-országok németségénél várható hatása Magyarországra nézve igen kényelmetlen lenne, s ártana az osztrák-magyar barátságnak.120 Michael Hainisch, Ausztria képviselője a Gesamtdeutsches Grémiumban, a maga részéről azt is felvetette Schoberhez írt levelében, hogy meg kellene fontolni kölcsönös kisebbségvédelmi szerződés kötését 118 Tilkovszky: A magyarországi német mozgalom ... 417-418. 119 NPA Fasc. 890. Liasse Ungarn 2/9. Fol. 7-10. Loesch levele Schoberhez. Berlin, 1931. január 12. 120 Uo. Fol. 11.
