Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Gerics József: Középkori országgyűléseink és az európai jogfejlődés (A római jog hatása Magyarországon) 353
362 GERICS JÓZSEF kütételük és a törvényszöveg (például valószínűleg 1459-ben megkívánt) városi megpecsételése a törvény végrehajtására vonatkozó városi kötelezettségvállalás bizonyítéka lehet. A városok „egységes" jogát sem a tárnoki ítélőszék működése, sem más körülmény, például a királyi tanácsba való időnkénti meghívásuk nem igazolja, még akkor sem, ha a velük való előzetes tárgyalásnak törvény kiadása lett a következménye, mint történt az 1405-ben is. A városiak egy részének meghallgatása a királyi tanácsban (például a szász városoké) még Nagy Lajos-kori eredetű, nem 15. századi, új fejlemény. A meghívott városok állománya esetenként is változott, s az 1405-ben a tanácsba meghívott és városi törvénypéldányt nyert települések névsora sem alkalmas érv a városok jogának egysége mellett. A magyar király Nagy Lajos óta, 1370-ben már mindenesetre, az erdélyi szász székekkel és városokkal az udvarba küldött követeik útján is érintkezett, meghallgatta kéréseiket, valamint panaszaikat és eljárt ügyeikben.2 4 Ugyanez folytatódott Zsigmond idején is, vagyis a királynak a városok követeivel való esetenkénti tárgyalása önmagában nem Zsigmond-kori újítás. Nem mellőzhetünk ezen kívül a városok legrangosabb csoportjának tagjaira vonatkozó olyan uralkodói bírói döntéseket, amelyeknek tanulsága szerint ezekkel az ügyekkel Zsigmond nem „legfőbb földesúr"-ként, hanem egészen más minőségben foglalkozott. 1397-ben a király a Szeben és Buda között a Bécs felé irányuló kereskedelem ügyében a vita eldöntését elhalasztotta „ az összes főpapok és bárók összejövetelére, avagy gyűlésére, amikor majd velük Isten vezetésével valamilyen meghatározott helyen együtt leszünk (ad conventionem seu congregationem universorum prelatorum et baronum, dum cum eisdem Deo duce in aliquo certo loco fuerimus constituti). Szembetűnő, hogy ez a formula — tudniillik a Deo duce fuerimus constituti — azonos azzal, amellyel a király személyes ítélkezése elé szoktak idézni és pereket halasztani. A két formula azonossága nagyon fontos dolgot bizonyít: Zsigmond a budaiak és szebeniek vitáját a tanácsnak olyan plenáris ülésén akarja eldönteni, mint amilyenek a tanácsnak a király személyes elnöklete alatt megtartott bírósági ülései voltak ... Ez az 1397. évi adat magyarázza meg tulajdonképpen a király 1404. évi, Kolozsvár és Buda vitájának eldöntésére vonatkozó szavait: akkor fog határozni, amikor a prelátusokkal és bárókkal tárgyalást folytat majd (cum prelatis et baronibus ... desuper tractatus habuerimus). A királyi hatalom ilyenkor kifejtett tevékenységének természete alapjában véve bíró döntés hozatala.. A királyi tanács azonos a király bírói tanácsával."2 5 Ha ezekben az esetekben nem akarunk a „királyi úriszék" képtelen ter-24 1370: nunciis et ambassiatoribus fideliura Saxonum ... septem sedium — UGDS II. 358.; 1377: missis ad nos nunciis ipsorum [ti. a kolozsváriak] — UGDS II. 460.; 1378: a szebeni „cives" kéréseikkel Lajoshoz küldik „ambassiatores et speciales eorum nuncios" — UGDS II. 488.; 1391-ben és 1395-ben Zsigmond tilalmazza a vámszedést a királyhoz vagy királynéhoz menetel szüksége esetén a hét szász szék és falvak lakóitól, valamint a „nuncii seu ambassiatores eorum"-tól, 1404-ben pedig ugyanilyen ügyben az áruik nélkül közlekedő brassóiaktól és követeiktől — UGDS III. 316. és 318. 25 Ladányi Erzsébet·. Zsigmond törvényhozása és a városok 1405-ben. (Kézirattani és bíróságtörténeti vizsgálódás). In: Scripta manent. Ünnepi tanulmányok a 60. életévét betöltött Gerics József professzor tiszteletére. Szerk. Draskóczy István. Bp. 1994. 112.; Uő: Ο vzniku dvoch Zigmundovych zákonov ζ roku 1405. Slovenská Archivistika 1984/2. 117.
