Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Gerics József: Középkori országgyűléseink és az európai jogfejlődés (A római jog hatása Magyarországon) 353
KÖZÉPKORI ORSZÁGGYŰLÉSEINK ÉS AZ EURÓPAI JOGFEJLŐDÉS 363 minusával élni, nem használhatunk más kifejezést, mint Ladányi Erzsébet szavait: Zsigmond, mint az ország államfője tárgyalt és ítélt a városok jogvitájában a királyi bírói tanácsban. 1397-ben Zsigmond legalábbis a dalmáciai Trau (Trogir) követeit is meghívta a temesvári országgyűlésre. Ok meg is jelentek, de érdemben nem végeztek semmit. A király ezért levelében kilátásba helyezte: 1397. november 25-én Zenggbe „újból meghívjuk Dalmácia minden civitasának követeit, ahová hűségtek is ... küldje el a maga követeit teljes, széleskörű és megfelelő meghatalmazással a velünk való tárgyalásra és kommunitástok elkötelezésére (communitatem uestram obiigandi)".26 Ez az 1397. évi oklevél megbízható magyarázatot ad azokra az esetekre, amikor az országtanács, vagy a király teljes felhatalmazású megbízottak küldését kívánja az országgyűlés, vagy a tanács ülésére. Nem a megbízottaknak a határozatról való esetleges szavazása, vagy a döntésben való részvétele lehetett itt a fő, vagy egyetlen cél, hanem küldőik önelkötelezése is a hozandó határozat végrehajtására. Különösen emellett szólhat például az 1459. évi szegedi országgyűlésre a városoknak szóló meghívó: tőlük meghatalmazottaik mellett pecséteik elküldését is kívánta a király. Másról is lehetett itt szó — legalább Mátyás terve szerint —, mint a városok küldötteinek a döntésben való esetleges részvétele, amiről egyébként a hozott törvény mit sem mond. Alkalom lehetett (volna) a városoknak külön-külön a hozandó törvény végrehajtására való önelkötelezésére, erről szóló oklevél kiállítására és megpecsételésére. A lényeg — nézetünk szerint — ugyanaz volt, mint például II. Frigyes 1231-ben Siena kommunájához követek küldéséről intézett parancsában, hogy tudniillik a gyűlésen a város kellően meghatalmazott követei a császár döntéseit „magukra nézve elfogadhassák és néktek is el kelljen fogadnotok és teljesítenetek azt, amit ők ígérnek".2 7 Amint Frigyes gyűléseit (sem ezt, sem mást) a városi követek jelenléte, tanácsadása és önelkötelezése nem ruházta fel rendi jelleggel, a 15. századi és Jagelló-kori hazai országgyűléseket sem a városi követek esetleges jelenléte tette rendi gyűléssé. Különösképpen ezt kell mondanunk a királyválasztó gyűlésekről. Ezt Kubínyi András világosan megírta a városokról, amint idéztük: „a királyválasztásoknál való megjelenésük alkalmával játszott tényleges szerepüket nem ismerjük, így ebből nem vonhatunk le semmiféle következtetést".2 8 A membrum regni fogalom és Raguza kapcsolatának elemzésénél úgy találtam, hogy a kifejezést Raguza önmagára földrajzi értelemben, városként alkalmazza. A kifejezésnek a melléktartományokra netalán való kiterjesztése a fogalmat kiüresíti, téves, hibás következtetésekre vezet. A következőkben a membrum regni földrajzi jelentésének eseteit teszem vizsgálat tárgyává a 15. századból és a 16. század elejéről, néhány egyértelműen és jól magyarázható példán. 26 Codex diplomaticus regni Croatiae, Dalmatiae et Slavoniae I-XV1II. Edd. Tadija Smiciklas, Marko Kostrencic et al. Zagrabiae 1904-1990. XVIII. 284. 27 Idézi Ladányi Erzsébet: Beitrag zur Geschichte der Stadt Esztergom (Gran) des 13. Jahrhunderts. Annales Universitatis Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eötvös Nominatae. Sectio Historica XXV Bp. 1987. 255. 28 Kubínyi Α.: Rendelkeztek-e országrendiséggel i. m. 66.
